A gyűlölet pápájának halála után Orbán csapata nem talál magára
A.J. Frinkenstein, aki tulajdonképen kitalálta Orbán máig is működő üzenetmechanizmusát, ne kerteljünk: Orbánt magát, három évvel ezelőtti halálától szinte 2020-ig kitartott a migráns- és Soros-gyűlöletet harsogó üzenete. Mára azonban szemmelláthatóan kifújt a dolog és egyre áporodottabb. Orbánék pedig látványosan, fejvesztve próbálják a halott szemfedőjét rángatni.
Egy mondat, de az akkorát üssön, hogy a fal adja a másikat!
Frinkenstein módszere rémesen egyszerű, és mégis agyafúrt volt: keress egy embert, csoportot, süss rájuk valami ocsmány bélyeget, és azt egy nagyon rövid, ám jól érthető üzenetben egészen addig ismételgesd, ameddig a szavazó már régen nem tudja eldönteni, hogy magától gondolja úgy, vagy csak beletáplálták.
Ez a módsze épen elletmond annak, amivel a annak idején Toni Blair csapata dolgozott, amikoris a főnök asztalán minden reggel ott virított a napi üzenet, amit minden megszólalásába bele kellett szőni.. Hogy melyik módszer a hatékonyabb, arra elég ha a két politikus hatalomban eltöltött idejét nézzük.
Kiütéssel győz Frinkenstein a piszkos demagógia királya.
“Ha észreveszed, hogy megdöglött a lovad, szállj le róla!”
Kormányközeli emberek állítják, hogy Orbán mániákusan méreti a közvélemény valós hangulatát és igyekszik minden lépését ahhoz igazítani. Márpedig ez igaz lehet, hiszen állandóan az “emberek véleményére” hivatkozik, mintha csak az lenne és nem a kormányzati felelősség. Nos tehát, mostanság nagyon össze-vissza járhat a népszerűségmutató és mivel a miniszterelnök, mint minden tőrőlmetszett demagóg, nem elemző típus, hanem a pillanat embere, nincs aki nemcsak feldolgozná az adatokat, de merne vállalkozni azok objektív kielemzésére is. Így aztán megy a kapkodás.
Mostanság annak vagyunk a tanúi,
ahogy Orbán az egykori dakota bölcs intelmére hallgatva kétségbeesetten igyekszik új lovat találni, ám ez a mostani gebe rároskadt, és nem talál ki alóla. Jópajtásai és lekötelezettjei igyekeznek kirángatni, de valahogy belegyógyult a nyeregbe, nekik pedig maguktól semmiféle ötlet nem jut az eszükbe.
Ez nem is csoda, hiszen a főnök több évtizede távol tartja őket a gondolkodástól, sőt az üres fej egyszerűen munkaalkalmassági követelmény volt, erre most: na tessék, püff neki.
Eközben pedig az összes szemre friss lóról kidül, hogy kehes, hiszen alighogy rátaláltak például a genderekre, a mingránsok helyett, máris kipattan a Kaleta-ügy, majd Szájert érték az ereszen, mindezek közben harc az EU-val, kizárások, bezárások, egyszóval semmi nem segít.
Nem csoda, ha csak a gyűlölet hangszerén játszó kormányfő egyre-másra visszatér régi, lehangolt hangszeréhez és újra belecsap a Soros és a migránsok kezdetű egyszer-volt slágerébe.
Az egész jelenlegi már-már szánalmas helyzetről egy vicc jut eszembe:
Chuck Norris már 7 éve halott, de eddig még senki nem merte megmondani neki.
Hogy is legyen ez, emberek?
