Blogbazár
Orbán láthatatlan hadjárata
Azt, hogy mennyire kiszámítható minden Orbániában, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az alábbi cikk három éve íródott és változatlan formában, egy betű átírása, pontosítása, aktualizálása nélkül 2018 Magyarországára is jellemző.
Megszüntette a méltányossági közgyógyellátást.
Ezzel legalább 50 ezer embert ítélt halálra. Ennyien kaptak eddig egy-egy évben, és ennyinek nem lesz pénze kiváltani az összes szükséges gyógyszerét.
Megszüntette a körülbelül 10 ezer családot érintő méltányossági ápolási díjat. Bizonyos betegségek esetén azonban alanyi jogon jár az ápolási díj, és az ápolással töltött idő beleszámít a nyugdíjba. Alanyi jogon a súlyosan fogyatékos családtagot vagy tartósan beteg gyermeket ápolók kapják, fogyatékosnak pedig érzékszervi fogyatékosok, mozgáskorlátozottak, autisták és értelmi fogyatékosok számítanak. Az állam jól jár, mert ezért az összegért (havi 29 500 Ft) senki nem menne el dolgozni fogyatékosokkal foglalkozó intézetbe. (És akkor még az intézet rezsijét nem is számítottuk.)
Viszont ha valakinek valamelyik rokona csak időskori demenciában szenved,
Viszont ha valakinek valamelyik rokona csak időskori demenciában szenved,vagy csak végstádiumban lévő rákos beteg, vagy csak valamilyen állandó felügyeletet igénylő pszichiátriai beteg, akkor márciustól ingyen ápolhatja, holott ugyanannyit spórol az államnak, mint az, aki alanyi jogon kap méltányossági ápolási díjat. Szabad a választás: vagy hagyja, hogy idős édesanyja, aki nem tudja, hogy hívják és hol lakik, elkóboroljon hálóingben, esetleg véletlenül felgyújtsa a lakást, netán csak elfelejtse időben bevenni életmentő gyógyszerét, vagy úri passzióból kilép a munkahelyéről, és napi huszonnégy órában vigyáz rá. Ha ezt az úri megoldást választja, akkor éveket veszíthet a nyugdíjmegállapítás alapjául szolgáló időből, sőt – hogy saját egészségbiztosítását se veszítse el – havi 6810 forintot kell fizetnie. Persze ezt az úri megoldást csak az választhatja, akinek van egy kis tartaléka. De az ilyen család egyre kevesebb, és a tartalékok is egyre kisebbek. Akár van tartalék, akár nincs, a csatát Orbán nyerte. Ha van felélhető tartalék, akkor a család tett egy lépést a szegénység felé. Ha nincs, akkor a beteg hamarabb elhullik.
És hogy esélye se legyen, Orbán megnehezítette a házi segítségnyújtás igénybevételét is.
Új, szigorúbb számítást vezetett be a rászorultságra, és a jövőben sokan eleshetnek attól a lehetőségtől is, hogy az otthonukba kijárjon valaki az önkormányzattól gyógyszert adagolni, bevásárolni vagy segíteni a mosakodásban. Természetesen a csata első lépése itt is a rágalmazás nehéztüzérségi csapása, ami megpuhítja az ellenséget: a házi segítségnyújtást igénybe vevők csaló gazemberek, akik a gondozóval kutyát sétáltatnak vagy nyúlketrecet tisztíttatnak. Nincs helye hát kíméletnek.
Az már csak hadművészeti elterelő manőver, hogy mindezt az önkormányzatok nyakába varrja. Miután minden pénzt elvett tőlük, megengedi, hogy annyi szociális támogatást adjanak, amennyit csak akarnak. A semmiből. Szidják az emberek az önkormányzatokat! Régi receptje ez a vezénylő tábornoknak, bár nem ő találta ki. A királyok annak idején kiadták bérbe az adószedés jogát. Az adót nekik szedték, de az emberek az adószedőt szidták.
A láthatatlan hadjáratnak nem a megtakarítás a célja,
mert a tervek szerint ezekkel a csatákkal mindössze 24 milliárd forintot spórol a költségvetés. Ennél egy kis offshoros gázüzleten is kétszer annyit lehet nyerni. A cél az „ellenség” megsemmisítése. Hadat visel saját népe ellen.
