Connect with us

Banánköztársaság

Orbán nem adja föl – Nincs új a nap alatt 23.

cseléd
Megosztás

Ha egyszer Orbán Viktor elhatározta, hogy hatalma megtartása érdekében Magyarországból cselédországot csinál, akkor nem adja föl. Ha ehhez az kell, hogy lebutítsa az országot, akkor lebutítja.

Készül a kasztrendszer

Ha az ország lebutításához az kell, hogy szűkítse a társadalmi mobilitást, és ezzel egyfajta kasztrendszert vezessen be, akkor szűkíteni fog és bevezetni. A mobilitás szűkítésére három évvel ezelőtt azt találta ki, hogy meg kellene felezni a gimnáziumi férőhelyek számát. Az ötlet elég nagy fölzúdulást keltett, ezért elaltatta. Úgy gondolta, hogy a társadalomrombolást olyan kisebb sebességre kell állítani, hogy észre se vegyék. A kasztrendszer kialakításához jó megoldásnak tűnt egy lassú, sunyi, lopakodó módszer, a gimnáziumok átjátszása az egyházaknak.

Ment, mendegélt a dolog. 2010 és 2016 között az állami gimnáziumok száma 15 százalékkal, tanulóik száma 18 százalékkal csökkent. Közben az egyházi gimnáziumok száma 63 százalékkal nőtt, de tanulót nem tudtak ugyanolyan ütemben szerezni, a tanulólétszám csak 22 százalékkal nőtt. Ezzel párhuzamosan Orbán lebutította a szakképzést is. A szakiskolának nevezett iparitanuló-iskolákból kivette a közismereti tárgyakat, és a továbbtanulásra alkalmas szakközépiskolákat átalakította a továbbtanulást lehetetlenné tevő szakgimnáziumokká.

De mivel türelmetlen ember, egy idő múlva valószínűleg nem bírta ezt a tötyögést, túl lassúnak tarthatta az átalakulást. Mégiscsak meg kellene felezni azokat a fránya gimnáziumokat, mert így még sok-sok évig a kívánatosnál több gondolkodni és továbbtanulni képes egyed jön ki belőlük. De hát felezésről szó sem lehet, az a szó már lejáratódott, ideges lesz tőle a nép. Valami mást kell kitalálni!

Kitalálták a kötelező gimnáziumi felvételit

Felvételi eddig is volt. Azt a célt szolgálta, hogy az iskolák a sok jelentkező közül kiválaszthassák a legjobbakat, és velük tölthessék fel a meglévő férőhelyeket. A kötelező felvételivel viszont a kormánynak lehetősége nyílik arra, hogy meghatározza a minden iskolára érvényes ponthatárt. És minden statisztikai eszköz a kezében van ahhoz, hogy a felvételi ponthatárt úgy húzza meg, hogy csak fele annyi gyerek érje el, mint ahányat eddig gimnáziumba fölvettek. Közben a „felezés” vagy a „létszámcsökkentés” szó használatát meg fogják tiltani újságjaiknak, rádióiknak, televízióiknak, hivatalnokaiknak és pártfunkcionáriusaiknak, minden propagandistájuk a gimnáziumi színvonal emeléséről fog zengedezni.

Ha ez megvalósul, akkor gyerekek tízezreinek veszik el a reményét a társadalmi fölemelkedésre, és arra, hogy húszéves korukig megtalálják a képességeiknek és vágyaiknak legmegfelelőbb iskolázási stratégiát.

Szociológiai felmérésekből előre lehet tudni, hogy kinek mekkora esélye lesz átjutni a kötelező gimnáziumi felvételi szűrőjén. A családi háttér minden országban befolyásolja az iskolai teljesítményt, és különösen igaz ez egy olyan „elátkozott” országban, mint Magyarország, ahol az iskola nem csökkenti, hanem növeli a családi háttér okozta hátrányokat. Magyarországon nem a gyerek képessége határozza meg iskolai teljesítményét, hanem szülei társadalmi helyzete és kultúrája. Ebben a helyzetben a társadalmi fölemelkedés elé állított szigorodó szűrő nem a gyerekek képességei szerint fog szűrni, hanem a családi háttér szerint.

Túl korán kikényszerített pályaválasztás

Fejlődés-lélektani vizsgálatokból tudjuk, hogy a tizennégy éves kor nem ideális egy ilyen egész életet eldöntő választásra. Ebben az életkorban a legtöbb gyereknek sem kialakult érdeklődése, sem határozott elképzelése nincs a jövőjéről. A gimnázium azért jó iskolafajta, mert – miközben az elmét pallérozva alkalmassá tesz a legkülönfélébb későbbi képzések befogadására – haladékot ad egy megalapozottabb pályaválasztásra. Nem véletlen, hogy az iskolázottabb szülők mindig is igyekeztek több időt szánni gyerekeiknek a pályaválasztási döntés érlelésére, ezért többnyire gimnáziumba íratták gyermekeiket.

Amire Orbán Viktor készül, az nagyobb aljasság, mint milliárdos közpénzek magánzsebekbe szivattyúzása vagy a demokrácia leépítése. A lopott pénz egy része visszavehető, a demokrácia intézményei visszaépíthetők. A gimnáziumi férőhelyek csökkentése azonban egész generációkat fog tönkretenni, és az elvesztegetett éveket nem lehet visszaadni, a feldúlt életekre nincs jóvátétel. Azt még a diktátor bukása sem teheti jóvá.

(Gépnarancs, 2017. április 19.)

A cikksorozat előző része

Nyomul a gyülekezet – Nincs új a nap alatt 21.

 

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük