Banánköztársaság
Orbán nem fogja eltűrni! Hanem tovább rontja a helyzetet…
„Az lehetetlen dolog, hogy fogja magát – mindegy, hogy cigány vagy nem cigány – de bemegy az iskolába a szülő, mert egyest kapott a gyerek, és fizikailag megfenyegeti a tanárt, azt én nem fogom eltűrni!” – így fogadkozott június 29-én a Fidesz-vezér, amikor liberális képviselő kérdezte az iskolai őrség bevezetéséről.
Miféle rend?
Az az úgynevezett „rendpártiság”, amit évtizedek óta képvisel Orbán, az olcsó népszerűség politikája. Fenyegetőzz erőszakkal, egyenruhásokkal, börtönnel, hatalmi szigorral, ahelyett, hogy valódi megoldásokat keresnél a problémákra.
Aki pedig erre az útra lép, az soha nem fog szembenézni azzal, hogy minél erősebben fenyegetőzik, annál rosszabb lesz a helyzet.
Két hét alatt rendet csináltak …
A Fidesz 2002-től 2010-ig ellenzékben minden rendelkezésére álló propagandaeszközzel azt sulykolta, hogy a baloldal és a liberálisok kormányzása káoszhoz vezetett. Egy befolyásos és gátlástalan politikai erő számára viszonylag könnyű ilyen közérzetet fenntartani. Legfőbb eszközük a folyamatos hecckampány volt: kerüljenek címlapra a biztonságérzetet romboló esetek, ordítsák állandóan ezt a szalagcímek.
Fenyegetés, szigorítás
Saját kormányzásukat ezzel szemben úgy reklámozták, hogy ők majd rendet csinálnak. Pintér belügyminiszter „kéthetes” határidejével gyakorlatilag bejelentette az azonnali változást. Egymás után hozták a szigorító törvényeket („három csapás„, „közfeladatot ellátó személyek elleni erőszak” szigorú büntetése, stb.).
Biztonságosabb és nyugodtabb lett az ország?
Egy csudát. A börtönök viszont gyorsan túlzsúfoltak lettek. Az igájuk alá hajtott sajtó pedig a közbiztonságról szóló propagandát a Párt szolgálatába állította.
Az Orbán-rezsim alatt már nem indulnak olyan hecckampányok, amelyek a polgárok általános félelmeit fokoznák. Most már mindig „csak” egyes csoportok a kijelölt célpontok, akik ellen éppen a Nagy Vezér fog megvédeni benneteket…
Folyamatos hecckampányok
Ebben a világban már egy évtizede olyan hecckampányokat láthatunk, mint amely ez év elején indult. A führer hisztériázni kell, hogy a szegregáció ellen tiltakozó cigányok „teljesítmény nélküli” kártérítéshez jutnak, és a túlzsúfolt börtönök embertelen viszonyai miatt is kártérítést kell fizetni. A sajtókopók beindulnak, és hirtelen újra előkerül a régi téma: a cigány gyerekek és szülők erőszakosak. Nem sokkal később már ott tartunk, hogy erőszak alkalmazására jogosított karhatalmat küldenek a „problémás” helyekre.
Elnyomás és kussolás
Senki nem teszi fel a kérdést: az eddigi folyamatos szigorítások mit értek el? Továbbá: tényleg nincs emberséges és hatékony megoldás a helyi konfliktusok kezelésére?
Arról pedig végképp nem beszélnek, hogy ha a szülők és gyerekek utálják az iskolát, a tanárokat, bizalmatlanok és dühösek, akkor annak oka van. És az okokat kezelni kell. Ha fideszes módon, fenyegetéssel és erőszakkal elnyomják az embereket, talán elérik, hogy az emberek kussoljanak. Egy darabig. A gőz pedig csak tovább gyülemlik.
Lefelé a lejtőn
Mit mutat a 2010 óta folytatott szigor-politika értelméről, hogy 2020-ban a „rendcsináló” vezér már az erő alkalmazásáról, a fenyegetés fokozásáról szónokol? Ha a folyamatos szigorítások az erőszak megfékezését szolgálták, miért kell most még magasabb fokozatra kapcsolni? Persze, a lejtőn még lehet lefelé menni: ha az iskolaőrség sem segít, a magyar jobboldal számára példaképként szolgáló Trump nyomán a tanárok felfegyverzése is előkerülhet. Lehet még rontani a helyzeten.
