Orbán: Szeretjük Magyarországot, szeretjük a lovainkat… csak az emberekkel van a gond

Végre kiderült, mi a baja a Orbán Viktor kormányfőnek nemzete jelentős részével: nem ló! Lovasnemzet lévén az emberek zavaró tényezőként szerepelnek a szótárában, főleg, ha nem olyan kezesek, mint a fent említett állatok.

Újabb milliárdok ülepére vertünk

A Nemzeti – milyen más? – Lovardát azért újíthatta fel 3,2 milliárd forintból a kormány, mert egy példaértékű polgári kezdeményezéssel sikerült megmenteni a pusztulástól – mondta, és hangsúlyozta, hogy a Nemzeti Lovarda méltó helyet biztosít a versenyzőknek.

A kormányfő szavai szerint a magyarokban megmaradt a lovas nemzeti lelkület, ami a lovas társadalomnak köszönhető, ahogyan az is, hogy az idén 140 éves Nemzeti Lovardát nem tudták “ledózerolni”, 2006-ban ugyanis még úgy tűnt,

“itt bizony kő kövön nem marad. (…) az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy kormány és a lovas világ jó lóra tett, amikor szövetségre lépett egymással.”

A miniszterelnök arról is beszélt, hogy noha a ló ma már ritkábban látható a mindennapi életben, de a szabály maradt a régi:

mindenkinek akkora a becsülete, ahogy a lovaival bánik.

Kifejtette: senki sem tudhatja pontosan, hogy a magyarok ősei hogyan is érkeztek a Kárpát-medencébe, de az biztos, hogy mindent tudtak a lovakról, és a lovaik is mindent tudtak róluk.

“Be is nyargalászták együtt Európát a feje búbjától a sarkáig, a mai Belgiumtól az Ibériai-félszigetig és a Balkánig (…) azért maradtunk végül itt, a Kárpát-medencében, mert a sztyeppék szabadságához szokott lovaink ezen a helyen érezték magukat a legjobban”.

Orbán – vidéki lévén – elmerengett azon, hogy mit is tett ez a fránya fejlődés a magyarokkal:

a 20. század elválasztotta a magyar embert a lovától, a magyar huszárnak ugyanis paripájáról leszállva lövészárokba kellett bújnia, majd a magyar gazdáknak be kellett adniuk a lovaikat a kolhozba, a szocializmus pedig a lovaglást úri huncutságnak nyilvánította.

Hála neki és az elbutított követőknek, akiknek ezt a rengeteg sületlenséget be lehet adni, végre változik a helyzet:

“azért jöttünk ide, hogy néhány évtized múlva azt mondhassák az emberek, amikor visszatekintenek erre a hideg februári napra: lehet, ez volt a pillanat, amikor a magyar újra lovas nemzetté nyilvánította magát”

Ezután az lett volna a stílszerű, ha felpattan a csődörére és hátrafelé nyilazva eltűnik a szürkületben. Ezzel szemben testőrei elegyengették az útját a buszához, ahol hanyagul hátravetette elengedhetetlen háti tatyóját, hátradőlt és megérdeklődte, hogy hol is hülyíti tovább nemzetét.

(forrás: MTI)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük