Sorting by

×

Orbán Viktor háborúi

Új időszámításunk kezdete, 2010. tavasza óta Magyarország folyamatosan hadban áll. Orbán Viktor polgárháborúit és idegenellenes hadjáratait vívjuk meg. Ezekben a hadműveletekben bambán, vagy lelkesen követjük a vezért, vagy éppen ellenállunk állandó és meg-megújuló népellenes támadásainak. Magyarország 2010. óta folyamatosan hadszíntér, amelyen a nemes magyar hazaffyak vezénylő tábornoka Orbán Viktor, az ellenség pedig folyamatosan változik, netán rendre visszakerül a csatamezőre, miután megkapta az esedékes orbáni hadüzenetet.

Ha nincs ellenség, Orbán csinál magának

Felsorolni is nehéz őket: itt van a főváros, illetve immár az egész önkormányzati rendszer, a demokrácia egyik utolsó bástyája, amely – gyanítható – Orbán Viktor szerint jelenlegi formájában megérett a megszüntetésre. Ezért aztán első lépésként megnyomorítják a településeket. Budapest nem kapja meg a megígért milliárdokat a Lánc-hídra, a tömegközlekedésre. Adót nem vethet ki gazdagjaira, de az önkormányzatnak a megcsapolt bevételből is működtetnie, fejlesztenie kell a várost. Fudan ügyben pedig a tábornagy urat mintha egyáltalán nem érdekelné a Városháza véleménye.

„Karácsony Gergely a posztomra tör, s az ilyen ember megnézheti magát! Ellenség! Gyur-csány bábja.“

– szűrhető le a kormányzati plakátkampányból.

Ellenség az Európai Unió is,

folyton belekotyognak a magyar ügyekbe, holott azokhoz semmi közük, az a dolguk, hogy utalják a támogatásokat és csodálják a magyar illiberális-kereszténydemokrata rendszert, mert az a létező világok legjobbika. Az a nyavalyás EU biztos viszont újra csak hablatyol:

„Magyarországon (és Lengyelországban) nem javult a helyzet jogállamiság szempontjából a legutóbbi, tavaly szep-temberi jogállamisági jelentés óta“

– jelentette ki Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottságának (LIBE) ülésén. Amint mondta,

„Magyarországon és Lengyelországban továbbra is aggodalomra ad okot a bíróságok függetlenségének helyzete, és a magyar médiaszabadsággal, illetve a rendszerszintű korrupcióval is súlyos problémák vannak.“

Hát nem felháborító?! Az ilyen vélemények ellen Orbán Viktor országában harcolni kell körömszakadtáig!

Aztán itt ülnek a jó magyarok nyakán az ellenzéki pártok,

az idegen érdekeket kiszolgáló civil szervezetek, Soros György csapatai; a menekültek (migránsok), az LMBTQ aktivisták, a liberális, a baloldali és a konzervatív demokraták, keserű desszertnek az írástudók. Orbán és hadserege évek óta csatázik a köz- és felsőoktatással, diákoknak, tanároknak, szülőknek és oktatási szakembereknek egyképpen az lehet a benyomása, hogy a magyar had vezére nem szeretné, ha a gondolkodó értelmiség új, korszerű és megújuló ismeretekkel felvértezve indulna neki az életnek, (no és persze a választásoknak) ezért bízza az iskolákat és a tanterveket kásler miklósokra, hajnal gabriellákra, takaró mihályokra, a reakciós (de közpénzből jól megfizetett) hazai egyházakra, ezért adja Fidesz-tulajdonba az állami egyetemeket. A pedagógusok fizetése pedig valahol ismét a béka alfele táján bolyong, a kormány pedig az elmúlt években megejtett és már elinflálódott emeléseket emlegeti, és üres ígéretekkel eteti az oktatókat. Ebben az ütközetben Orbán Viktor egyelőre győzelemre áll, pedagógusnak nevezhető tanár pedig hovatovább nem marad a pályán.

Orbán vezértábornagy fojtogatja az egészségügyet is

A paraszolvenciát ugyan betiltotta (nagyon helyesen) és az orvosok fizetését végre felemelte, de a szakszemélyzetét már nem. És épp a járvány csúcsidőszakát találta megfelelő pillanatnak, hogy az ágazatot gúzsba kösse az egészségügyi szolgálati törvénnyel. Ugyanakkor mintha nagy műgonddal ügyelne arra, hogy a kórházak adóssága évről-évre újratermelődjön, az intézmények így nem szabadulhatnak az állam gyámkodása alól. Közben pedig a népesség egészségi állapota romlik, többszáz háziorvosi és szakorvosi állás betöltetlen, az orvosok és az ápolók elhagyják vagy készülnek elhagyni az országot, sőt a pályát.

Orbán tábornok győz, a betegek sokasága, az ország veszít. A járvány pedig marad, Orbán generális a kórral mintha fegyverszünetet kötött volna, miután másfél évig pocsékul intézte az egészségügyi és a gazdasági védekezés szervezését.

Horribilis összegeket költött (éppen most elajándékozott) kínai vakcinákra és vacak kínai lélegeztetőgépekre

De a csatát megnyerte, mert a magyarok 65 százaléka azt hiszi, a kormány jól végezte a dolgát, holott eddig több mint 30 ezer honfitársunk meghalt a járványban. A népességhez viszonyítva Európában nálunk volt a legmagasabb a halálozási arány, védekezésben a mi kormányunk mutatta a leggyengébb teljesítményt.

Hja kérem, Orbán Viktor és sleppje ura a tömegtájékoztatásnak. Szabad és független, (ellenzéki) de még jövedelmezően működőképes sajtó-rádió-tévé már alig van a piacon, miután a kormány kinyírta a Népszabadságot, a Klubrádiót, lenyelte az Indexet, és az egész megyei sajtót. Orbán Viktor nagy hadvezér. Látványosan igazolta a maga egy-szerű módján, hogy Magyarországon sajtószabadság van, megállt egy újságosstandnál és vásárolt mindösszesen öt ellenzéki lapot. Több nem volt.

A rendőrök, a tűzoltók, a szociális szféra dolgozói nem számítanak

Ők Orbán (roszszul) megfizetett rabszolgái, még csak nem is sztrájkolhatnak, illetve nem képesek sztrájkolni, a kormány nemtörődömségével szemben egyetlen védelmük van: a pálya-elhagyás. Készülnek rá, de hivatásuk ereje fogva tartja őket. Vajon meddig?

A legújabb ellenség a szexuális másságukat nem rejtő emberek sokasága és szervezeteik.

Ellenük a nehéztüzérséget is bevetették, a népszavazásnak álcázott süketelést. Ez ugyan már a hülyeség csúcsa, éppen mint a legutóbbi nemzeti konzultáció a semmi-ről, de a propaganda-hadjárat eszközének jó lehet, mert biztosan vannak-lesznek, akik bekapják csalit, sőt lenyelik az úszót is. Orbán ügyes hadvezér, ha nincs erős ellenfele.

Vannak aztán a főparancsnoknak személyes indíttatású ütközetei

  • Valószínűleg privát utálat fűzi például az Evangéliumi Testvérközösséghez, amelytől nagyjából hathavonta-évente von el kisebb-nagyobb összegeket, hogy a kisegyház működését lehetetlenné tegye.
  • A kipcsak fősámán finoman szólva nem kedveli Gyurcsány Ferencet, aki hajdan egy televíziós vitában feltörölte vele a padlót, s ez akkor nem állt jól a vezértábornoki szerepre még csak vágyakozó Orbán Viktornak.
  • Nyilván rühelli Czeglédy Csaba személyét, akit évek óta próbál börtönbe záratni, és sikerült is jó sokáig alapos ok nélkül előzetesben tartania, de ennek a menetnek még nincs vége.
  • Hogy Móra Veronikával, az Ökotárs Alapítvány vezetőjével is személyes baja van, azt igazolja, hogy a miniszterelnök küldte rájuk vizsgálódni a rendőrséget és az ellenőröket, s a minap az ország azért veszítette el a Norvég Alap 77 milliárdos támogatását, mert a nagyvezír és fődefeterdár nem tűrhette, hogy 4 milliárd forint szétosztását valódi civil szervezet Ökotárs felügyelje, és ne a kormány valamely alvállalkozása.

Folynak aztán a hadszíntéren főúri magánháborúk is,

Orbán főparancsnok feltehetőn megszokott sanda vigyorával szemléli a viadalt Matolcsy György jegybankelnök és Varga Mihály pénzügyminiszter között. Ebben a menetben később hirdetnek győztest, de a hadjárat költségeit természetesen mi, adózók fizetjük közösen. Lázár János és Csányi Sándor pengeváltása – úgy tetszik – befejeződött, a felek közös bizniszt visznek, az egyik nem nevezi kiváló dohánykereskedőnek a másikat, a másik nem nevezi uzsorásnak az egyiket. Közöttük most béke van.

Mindent összevetve nyilvánvaló, hogy ennyi baj és ellenség mellett nyugodtan kormányozni nem lehet, furton-furt harcolni kell!

Persze azért vannak, akik élvezhetik még a béke áldásait országunkban

A Fidesz (vezérkar) tágabb családja, a napról-napra jobban szeretett egyházak (de nem a pápa!), valamint Mészáros Lőrinc és köre mindenképpen. Erről többet nem is kell mesélni. De szeretnek minket azok a német fegyvergyárosok is, akiktől az utóbbi hónapokban százmilliárdokért vettünk fegyvereket, többet, mint bármely más ország a világon. Jóban vagyunk, hiszen rokoni viszonyt ápolunk a nagy nemzetközi tekintélyt élvező Türk Tanáccsal, a kormány fizeti közpénzből budapesti missziójuk eltartási költségeit. Vezérünk nagyon szereti a Keletet, különösen Kínát és Oroszországot, nyitunk is arra, bárha nem sok haszna van az egésznek, amint az a KSH adataiban és a GKI rövid ta-nulmányában is olvasható.

 

A vezír kedveli az ezeréves (egyesek szerint több ezer éves?) magyar államiságot, s kikéri magának, hogy a magyarokat bárki is kioktassa demokráciából. (Varga Judit is megmondta, hogy Magyarország demokratikus mintaállam) Ez ügyben még a nyilvánvaló hülyeségnek is van tere és elismerése Magyarországon:

Kásler Miklós lovagkeresztet adományozott Gyárfás Ágnesnek, a Miskolci Bölcsész Egyesület elnökének.

Az ezoterikus magyarságkutatásban (ez mi lehet?) kiváló ma-gánintézmény kutatásai során Gyárfás Ágnes felfedezte, hogy „őseink lófej formájú kristálytömbökbe táplálták be a kultúrkincseinket, de a héber írástudók ezt megtudták, és 5000 éve próbálnak minket megrontani.“ (Telex) Erről ennél többet aligha érdemes megtudni, már ennyi is remek ok lehetett a kitüntetés adományozásához.

No hát nagyjából ilyennek látom katonáskodó mai Magyarországunkat

Nyomorgatjuk elleneinket, óvjuk-védjük-gondozzuk rokonainkat, barátainkat és keleti üzletfeleinket. Orbán Viktor a mi vezérünk, mi mindannyian fizetjük a hadakozás számláit, folyton győzünk, de a győzelmek gyümölcsét csak kevesek élvezik. Viszont legalább Orbán Viktor hamarosan kivezeti országunkat az elmaradott Európai Unióból.

Hanem jövőre (azért talán) lesz választás, és Orbán Viktor és a nemzet közötti háborúban ezúttal talán győztes lehet a nemzet is, és akkor reménykedhetünk, hogy idővel béke lesz Magyarországon.

Kapcsolódó

orbán

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.