Orbán Viktor: nem kockázat, hanem létünket fenyegető veszedelem!

A „miniszterelnök” a magyar nemzet puszta létére nézve is halálos veszélyt jelent. Nem gondolom, hogy bármelyik csoport kiirtásáról lehetne szó, de végleges szétesésről nagyon is.

Mindig mindenért másokat hibáztató magyarságkép

És persze nincs egyedül: többé-kevésbé békés polgár vagy éppen hőzöngő senki maradhatott volna, ha „eszméire” nincs fogadókészség. Az biztos, mi igazoljuk azt a mondást, hogy az emberek időközönként teljesen elveszítik józan eszüket. Nem vigasz, hogy nem vagyunk egyedül: Európa és a világ sok részén tapasztalható hasonló jelenség. Igaz, állami szintre emelve leginkább nálunk.

Orbán Viktor Tisza Istvánra emlékező beszéde

Van benne minden: Gondviselő, felismert feladat, büszkeség és tisztelet, erő, vasakarat és a többi fasisztoid-fasiszta elmebaj. Teljes kép „a magyarságról”: ezredéves küzdelmeinkről, nagyságunkról, velünk született háborúellenességünkről… És persze az őszirózsás forradalomról mint „szocialista operett -köztársaságról”, „Károlyiról és kompániájáról”.

Nem lehet nem föl- és elismerni: a kép, amelyet Orbán elénk delirál, a maga módján összefüggő, mondhatni, teljes egész. A torz, hazugságokra épülő-építő, mindig mindenért másokat hibáztató magyarságkép egésze. A bűnbakképzés „kultúrája”.

Csak egy példa a történelemhamisításra:

Tisza viszont jól ismerte a tétek nagyságát, ezért nem akarta a háborút, de azt is tudta, hogy a magyarok akarta ellenére kitört háborút nem szabad elveszítenünk.

Nos, amikor Tisza még valóban ellenezte a háborút, törpe kisebbségben volt – és nem csupán a „döntésre hivatottak” között, hanem a nemzet szinte egészében. Nem is véletlen, hogy „hagyta magát” meggyőzni.

Sajnos, nagyon nem igaz, hogy a háború „a magyarok ellenére” tört volna ki. Tudna erről például Babits beszélni, akit kirúgtak és száműztek, vagy éppen Ady, aki a legteljesebben és legvilágosabban fogta föl a „Gondolat, / Az Ember büszke legénye” gyalázatos lerészegedésének tragikumát. Beszélhetne erről Móricz, aki egy ideig szintén „lerészegedett”, vagy akár Gyóni Géza is…

Tisza István felelőssége

Tisza István biztosan nem maga az ördög – ám a tradicionálisan korlátolt, csendőrsortüzet is vezénylő úri magyar politika tán legjelentősebb képviselője volt, akit világos felelősség terhel az ország háborúba viteléért is. És bár Gerő András összemixelheti a maga Tiszáját egy kis Eötvösből, Andrássyból, Deákból és Kossuthból, az a Tisza nyilvánvalóan nem lesz az igazi…

Tisza Istvánról egy dolog biztosan állítható: nem volt demokrata. Ezért lett példakép a komikus és szánalmas Pomádé király, Orbán Viktor és rendszere számára. Tiszát, akár holtában is, Zrínyivel, Széchenyivel együtt emlegetni botrányos aránytévesztés.

Az áradat, amely végül maga alá temette a régi Európát, a pusztulás szélére sodorta Magyarországot, és elszakította tőlünk sok millió magyar testvérünket.

Elszakítottak tőlünk sok millió magyart

A „magyar testvérezéstől” ugyan undorodom, de most csak arról: „a magyarok” minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy a pusztulás szélére sodorja őket a történelem. És való igaz: elszakítottak tőlünk sok millió magyart – viszont egyúttal „elszakítottak tőlünk” még több millió románt, szerbet, szlovákot stb.: embereket, akik valahol szintén a „testvéreink”…

Nem arról van szó, hogy teljesebb képet akarnak az őszirózsás forradalomról és Károlyiról: nem, hanem megbélyegezni, kitagadni akarják egyiket is, másikat is. És nemet mondanak Adyra, Bartókra, József Attilára, Esterházyra: Wass Albert és Nyírő kell nekik. És nem csak nekik: azt akarják, hogy mindenkinek az ő példaképeik legyenek példaképek. Ezért állították vissza a Kossuth tér 1944-es képét, ezért kell majd a közeléből eltávolítani Nagy Imre szobrát is. Ezért költözik a Vezér a Várba – ezért minden… Csak Orbán és csicskái tenyérbemászó pimaszsága nem magyarázható „ideológiailag”… Annak magyarázata a gengszter-természet.

A történelem szemétdombjára kerülünk?

Orbán – Pomádé király – valóban komikus és szánalmas, legalábbis bizonyos szemszögből nézve. Azonban kétségtelen, elegendő hatalma van ma ahhoz, hogy Magyarországot hosszú időre a történelem szemétdombjára helyezze, hogy a magyar nemzet akár végleges szétszakítását előidézze. Minden törekvése erre irányul, és csak azért – de ha nem csak azért, az sem mentség –, hogy nyugodtan fosztogathasson tovább.

Orbán Viktornál és rendszerénél nagyobb, mondhatni, halálosabb veszedelem régóta nem érte a magyarságot. Ezt üzeni Orbán, amikor fölkiált: „Dicsőség Tisza Istvánnak!”

Kapcsolódó

Orbán kultúrhája

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük