Banánköztársaság
Orbániának van a leggondosabb kormánya!
Lám, egyetlen szövetséges, NATO-tag ország sem tervezi valamiféle veszélyhelyzet kihirdetését az Ukrajna elleni orosz terrorháború miatt. Pedig fegyvert is szállítanak Kijevnek… A mi kormányunk azonban messzire lát, jó előre gondolkodik!
Lám, egyetlen szövetséges, NATO-tag ország sem tervezi valamiféle veszélyhelyzet kihirdetését az Ukrajna elleni orosz terrorháború miatt. Pedig fegyvert is szállítanak Kijevnek…
A mi kormányunk azonban messzire lát, jó előre gondolkodik
Miután megóvta országunkat attól, hogy belekeveredjünk két szláv nép háborújába, igyekszik minden lehetőségre fölkészülni. Bár az Ukrajnával szomszédos szövetségeseinket sem támadták még meg, de bármi előfordulhat. Az oroszok kiterjeszthetik speciális hadműveleteiket, és az ukránok is bármikor megtámadhatnak minket – nem..?
Jobb tehát idejében megteremteni a veszélyhelyzet kihirdetésének lehetőségét ilyen háborús időkben…
Ennek megteremtését az is indokolja, -mint azt Deutsch Tamás a „közrádió” Vasárnapi újság című, kezdetben rendkívül népszerű, tárgyilagos és fontos, de aztán több mint 30 éve terrorprogrammá züllött, és így népszerű műsorában elmondta– hogy a baloldali ellenzék változatlanul háborúpárti! Márpedig ha az ellenzék háborúpárti, annál rosszabbat elképzelni sem lehet! Az ország békéjét és biztonságát ilyen körülmények között nyilván csakis a veszélyhelyzet újradefiniálásával, a háborús viszonyokhoz alakításával lehet megóvni! Ezért szükségesnek látszik a rendeleti kormányzás lehetőségének kitágítása, akár meghosszabbítása!
A rendeleti kormányzás nagyon jó dolog!
Nemcsak a miniszterelnök szokta meg, hanem az ország lakosságának nagy része, legalábbis a szavazni hajlandóknak a többsége is.
A rendeleti kormányzás arra jó, hogy a társadalom, pontosabban szólva a nemzet életét szabályozni hivatott törvények érvényességét mintegy fölfüggessze. Rendeletek pedig számolatlanul alkothatók – milliárdok százainak ide-oda irányításától akár alapvetőnek tudott, illetve egyre inkább csak képzelt polgári jogok hatályon kívül helyezéséig.
A rendeleti kormányzással nyilván összefügg a titkosítás gyakorlatának szinte korlátlan liberalizálása.
Indokolt, hogy bizonyos dolgok a háborúpárti ellenzék elől rejtve legyenek! S ami éppen nincs kellőképpen titkosítva, arról nyugodtan állítható – némely még hepciáskodó bírósággal szemben is -, hogy nincsenek róla adatok. Példa rá a lélegeztetőgépek ügye: az állam feje nem káptalan, hogy nyilvántartsa, mennyit vettek, kitől, mennyiért, és kinek mennyit adtak el…
Vannak ugyan még nyilvános szabályok, amelyeknek betartása úgy-ahogy ellenőrizhető, de minden csak a megfelelő rendeleten múlik.
Rendelettel minden megoldható, a rendeletek pedig akár törvénybe is foglalhatók – s azzal ki lehet elégíteni a demokrácia után sápítozókat, nyavalygókat is. Vagy ha nem, hát kit érdekel..?
Csupán kisebbségről van szó, amelyet egyszerűen kordában kell tartani, oszt annyi
A magyar embereket csak a valóság érdekli – a valóság pedig az, hogy az orosz-ukrán háborúból ki kell maradnunk: nem a mi háborúnk. A háború persze háború, s abban ölnek, mióta világ a világ. Gyerekeket is ölnek, öregeket is, általában civileket – ám nemzetközi felmérés szerint a magyarok többségét ez nem érdekli!
A kormány pedig tiszteli a többség véleményét, különösen akkor, ha az a vélemény saját szándékait tükrözi.
Vannak felelőtlen szövetségeseink, fegyverrel is támogatják az ukránokat – akik egyébként, meglehet, saját magukat támadták meg, saját magukat öldöklik: ha nem, akkor is maguknak keresték a bajt. Ezek a szövetségesek nem tudni, mit képzelnek: mi lesz, ha az oroszok rájuk is kiterjesztik a speciális hadműveletet..? Mi mindenesetre biztonságban vagyunk!
A magyarok nem viselkedhetnek felelőtlenül – s ennek garanciája a rendeleti kormányzás. Legalábbis addig, amíg a rendeleteket a haza bölcse és legerősebb embere, maga a miniszterelnök hozza meg!
Szerencsére az „alaptörvényt” úgy alkották meg, hogy az ugyan gránitszilárdságú legyen, de a miniszterelnöki és az isteni akaratnak megfelelően kellőképpen rugalmas is: bármikor bármivel, ami annak az akaratnak megfelel, könnyen módosítható.
Isten óvja hát a ki… a miniszterelnököt!
Szüksége lehet rá, miközben rendelkezik, mert határainkon kívüli követői, támogatói mostanában ugyancsak meggyengültek.
Igaz: extra Hungariam non est vita…
Fotó: Cseri László
Pingback: Harmadik vonalbeli "rokonok" - avagy Orbánia a NER-posvány élővilága - Városi Kurír