Őrült világ! A haláltáborból még hazatértek, de jött a pogrom

Ismét egy színdarab, amit nem szabad kihagyni: a Radnóti Színházban látható az „Egy piaci nap”. Závada Pál megrázó művét a szerző és a Mohácsi-testvérek állították színpadra.

Závada: Emlékszem, először nem akartam hinni a szememnek

A Városi Kurír folyamatosan beszámol a magyar irodalom kiválóságainak, így Závada Pál Kossuth-díjas írónak bátor közéleti fellépéseiről is.

Legutóbb a Népszava készített interjút Závada Pállal.

A beszélgetés apropója az említett színházi bemutató. Závada Pál az 1946-os kunmadarasi pogromról szóló műve. A színpadon megidézett piaci hisztéria könnyen eszünkbe juttathatja a kormány uszító plakátjait, az egész médiát elárasztó gyűlöletkeltést.

Arról, hogy milyen körülmények között találkozott a kunmadarasi pogrom témájával, Závada Pál elmondta:

„Általában olyan témákhoz nyúlok, amelyek nem hagynak békén, amelyekre nincsenek kész válaszaim, amelyek tele vannak hazugságokkal vagy nyugtalanítóan szégyenteljesek. Ezzel a szörnyű esettel először még a nyolcvanas évek elején találkoztam, amikor a Kulákprést írtam, és a korabeli helyi újságokat bújtam.
(…)
– Emlékszem, először nem akartam hinni a szememnek, azt hittem, hogy ez talán félreértés, csak valami tényként tálalt híresztelés, hiszen ’45 után sokféle zavaros sajtótermék is megjelent.”

Az író egyértelművé teszi: amikor a történelmet idézi, a mához is szól. Arról, ami és ahogyan a kunmadarasi piacon történt azon az 1946-os napon, „elég könnyen eszünkbe juthatnak a kormány uszító plakátjai. Az egész médiát elárasztó gyűlöletkeltés és megfordítva. Hogy kiket szúrnak ki, kikre tesznek gúnyos vagy gyalázkodó megjegyzéseket, kiket mikor hogyan csúfolnak és bélyegeznek meg. És kikre milyen stigmát sütnek rá hatalmi erőszakkal. Ilyen  amikor már maga a kormánypolitika állítja cselekvésének kellős közepébe ezt a rágalmazó gyűlölködést. Mintha valami folyamatos hecckampánnyá akarnák tenni mindennapjainkat, és már nem is tudjuk, hogy a lelátón vagyunk vagy a küzdőtérben, nézők vagyunk-e csak, vagy már részvevők – áldozatok-e, vagy netán tettesek is. Megtépáznak-e minket, vagy még nem – avagy már mi is megtépázunk másokat. És persze nem mindegy, hogy egy így megosztott társadalomban miféle viselkedés mögé áll a hatalmi erő, és mivé formálja a maga tömegét.”

„Egy piaci nap”

Nagyon érdekes, amit Závada Pál arról mond, mi mindenre használták és használják a Kossuth-nótát (ez a nóta a Radnóti Színház előadásában, az „Egy piaci nap” drámai csúcspontján, közvetlenül a lincselés után is elhangzik – hasonlóan sok más alkalomhoz – (például nemrég, a 2018-as április 8-i választás éjszakáján az ünneplő Fidesz-hívek körében a Kossuth-nótát énekelte Orbán és Semjén.)

„- A Kossuth-nóta hosszú kultúrtörténetének a lényegéhez tartozik, hogy az idők során a legkülönbözőbb közösségek, tömegek, társaságok vagy alkalmi összecsődülések érezték magukat meghatva a maguk igaz vagy eltorzult hazafias lelkesültségétől, és miután véghezvittek valamit, nemzeti-közösségi érzést csiholnak ki magukból, és erre a dalra fakadnak” – mondta erről Závada Pál a Népszavának. – „Mondhatni, hogy ez gyakran és szokásosan így megy végbe. Nem csoda, ha darabunk szereplői öntudatlanul is ezt a hagyományt követik – és már jóval korábban, mint az idei választás győztesei, akik ugyanehhez a nemzeti tradícióhoz csatlakoztak. Miközben a Kossuth-nóta tehet róla a legkevésbé (nem beszélve magáról Kossuthról), hogy mikor kik és hogyan veszik a szájukra, hogy nemzettudatosan öblögetnek, vagy meghatottan összetartanak, avagy sem.”

(Forrás: Népszava)