Azért szar dolog a bot rosszabbik végén állni. Igaz Viktor? Amikor az ember kínjában röhög, mert ha nem teszi, hát bőgve rohan el.
Mikor nem tudja, a kezén uralkodjon, ne markolássza görcsösen a tökét könyékig a zsebében, vagy a nyelvét gyömöszölje vissza a szájába, mert egyszerre már nem megy a kettő, de valahogy uralkodnia kéne nyomorult testén, mert pont negyvenhatan tolnak kamerát a képébe.
Áll a parlament közepén, toporog, tikkel,
és minden idegszálával azt érzi, hogy homokként pereg ki a keze közül a verhetetlenség, az érinthetetlenség, a legyőzhetetlenség, a népvezérség nimbusza.
Áll egyik lábáról a másikra, hintázik,
még dúdol is valami idióta dallamot, bárgyún vigyorog. Mondani kéne valamit, valami macsósat, de kurvára nem megy. Semmi nem megy. Lenne már vége, jó lenne néhány bogyó az ütősebbikből, mert még két perc és itt esik össze az idegtől.
Nem tud gondolkozni, ráadásul nincs, aki segítsen. A sunyi Rogán rá nem nézne, a telefonját nyomkodja, azt is ki kellett volna rúgni a picsába Lázárral együtt. Szíjjártó ide nem tolná azt a kakadu fejét, a baltafejű Rezsiszilárddal úgy üldögélnek a bársonyszékükben, mintha moziban lennének. Gulyás, a riadtszemű jóllakott óvodás, meg úgy izzad, mint a konflisló, a világát nem tudja. Kósát bezzeg ideeszi a fene, de minek, hogy miért nem tud az is Debrecenben rohadni, idejön hülyéket dadogni, ahogy szokott, osztani az észt, azt, amiből neki van amúgy is a legkevesebb.
A folytatásban: Szíve szerint rég ráhívta volna az egész bagázsra a kurva teket, de nem meri, ezt sem meri!
