Banánköztársaság
Parászka Boróka górcső alá vette a botrányt kiváltó Népszava cikket
A legújabb sajtóbotrányról amelyet egy vállalhatatlan Népszava cikk robbantott ki és ami nem csillapodik éppen ellenkezőleg elsők között, ha nem legelsőként tájékoztattuk olvasóinkat. Most, lássuk annak a Parászka Borókának a közösségi oldalán kifejtett gondolatait, aki az évek során már többször bebizonyította, hogy hibátlan az erkölcsi iránytűje.
A legújabb sajtóbotrányról, amelyet egy vállalhatatlan Népszava cikk robbantott ki és ami nem csillapodik, éppen ellenkezőleg, elsők között, ha nem legelsőként tájékoztattuk olvasóinkat. Most, lássuk annak a Parászka Borókának a közösségi oldalán kifejtett gondolatait, aki az évek során már többször bebizonyította, hogy hibátlan az erkölcsi iránytűje.
(a magyar ellenzék rasszimusáról és a magyar sajtó felelősségéről és a #metoo -ról)
Megjelent egy penetráns cikk az ellenzéki Népszavában, amolyan állatorvosi ló: a lehető legtöbb közhellyel, sémával a lehető legordasabb rasszista/szexista közhelyeket terjeszti, és minden sajtóetikai hiba benne van, amelyet ilyen ügyekben el lehet követni.
Parászka Boróka:Ha sajtóetikát tanítanék, elrettentő példaként használnám
A cikk szerzője Kőrössi P. József, címe Anka, Anka meg minden. Nem linkelem be, keressen rá, aki bosszantani akarja magát, vagy okulni akar. A szöveg Ferdinandy György viszonyáról szól Lakatos Ankával, akiről a szerző (vagy Ferdinandy) azt állítja, hogy az 1973-ban 47 éves Lakatos Menyhért 16 éves szeretője volt.
Szintén a szöveg szerint Lakatos Anka Lakatos Menyhért Füstös képek című könyvének történeteit adta úgy elő egy Ferdinandynak adott interjúban, hogy aztán Lakatos könyve (ahol az eredeti történetek szerepeltek) franciául megjelenhessen.
A rasszista elemeket kiemelte, ezek ellen tiltakozott Setét Jenő (a szerkesztőségnél és a szerzőnél is), érdemes elolvasni a posztját. A szexizmusról annyit: megjelenik a szövegben az íróférjet hátrahúzó házsártos feleség, a felnőtt szeretőjét eláruló, magát kellető (cigány) prostituált, a státuszánál fogva csábító magyar író.
Azok az ócska szerepek, amelyekből a magyar irodalomtörténetnek álcázott pletyka élni szokott. Minden jelzővel, vesszővel degradált nők, minden hibájukkal csak egyre magasabbra emelt férfiak. Business as usual. Ezekre érdemes figyelni, beszélgetni ezekről, de nem ez az, amit ezen az újságírói oldalon a leginkább meg kell beszélni.
Hanem az, hogy mindez egy ellenzékinek mondott szerkesztőség kezén átmehetett és megjelenhetett. Hogy lehet ez? Pedig, ha nincs is érzékenység a rasszizmusra, szexizmusra (hogy is lenne), az alapvető sajtóetikai szabályok betartásával kivédhető lett volna ez a közlés, és vele a bukás.
Például:
1. Ennek a szövegnek nincs műfaja. Tárcaként, novellaként jelent meg – mint fikciós mű. De nem az. Minden szövegben megjelenő szereplő valós szereplő, és vélhetőleg a szövegrészletek is elhangzottak valahogy, valahol, valamikor. Homályos ki mikor beszél, ki mikor kit és hogyan idéz, kinek a szavait olvassuk. A szerkesztő dolga lett volna ezt egyértelművé tenni, már csak azért is, hogy lehessen tudni, kinek kell elvinnie a balhét, ki hazudik. Ferdinandy? Kőrösi? Lakatos Anka vagy Menyhért?
2. Ebben a szövegben egyik könnyen ellenőrizhető hazugság jelenik meg a másik után. Ezeknek a hazugságoknak a többsége érzékeny adatokat, személyiségi jogokat sértenek. És ezek ellenőrzése, az érzékeny adatok és személyiségi jogok védelme szintén a szerkesztőség felelősségek. Lakatos Anka 1973-ban (vagy 1972-ben – mindkét dátumot meglebegteti a homályos műfajú szöveg) nem 16 éves, hanem 23 vagy 22. Ráadásul nem Lakatos Menyhért szeretője, hanem lánya. (A többi felbukkanó életrajzi tényt maga Anka cáfolja, és pert ígér – remélem lesz ereje végig vinni). „Akkor már megjelent Menyhért Füstös képek című zseniális könyve.” – szerepel a szövegben – de hát ez is hazugság, vagy tévedés (legyünk jóindulatúak), amit megint csak a szerkesztőnek kellett volna leellenőriznie: a Füstös képek ugyanis 1975-ben jelent meg.
3. Ferdinandy (vagy a Ferdinandy szavait visszaadó Kőrössi) azt állítja, hogy több napon át rögzített interjút Lakatos Ankával, és az interjú előtt mindennap (!) „szeretkeztek”. Na itt érünk el az újságírói etika legmélyebb pontjához. Az újságíró és interjúalanya függő viszonyban vannak egymással. Újságíró és adatközlő között, mindaddig, amíg az újságíró használja, közli-rögzíti az adatokat nem lehet szexuális viszony. Mert ez maga a kizsákmányolás, a befolyásolás, a foglalkozás körében elkövetett visszaélés, abúzus
Az így nyert és közölt információ nem információ
Remélem, a #metoo erre is felfigyel az ilyen típusú visszaélésekre, a sajtóban is megindul egy megtisztulási folyamat. Ha sem Kőrössinek sem Ferdinandynak nem volt tiszta, hogy miféle abúzusban érintettek, akkor legalább a Népszava szerkesztőinek az kellene lennie, és egy ilyen visszaélést fel kellett volna tárni, rá kellett volna kérdezni, erre figyelmeztetni a tetteseket, az olvasót. Tudatosítani ennek a tétjét, elfogadhatatlanságát. És semmiképpen sem szabadott volna egy szerkesztetlen, slendrián, veszélyes szöveggel népszerűsíteni. Sem az abúzust, sem a rasszizmust, sem a szexizmust, sem az érzékeny adatokkal való visszaélést, sem a személyi jogok sértését.
A Népszavának most rengeteg dolgot kell jóvá tennie, és nagyon nagyon bízom benne, hogy jóvá is teszik.
