A XIX. századi Párizs alvilágát bemutató izgalmas bűnügyi kalandfilm „beszippantja” a nézőt az események sötét sodrásába, Jean-François Richet rendező határozott és szakértő rendezésének köszönhetően – no, és a remek színészeknek.
A XIX. századi Párizs alvilágát bemutató izgalmas bűnügyi kalandfilm „beszippantja” a nézőt az események sötét sodrásába, Jean-François Richet rendező határozott és szakértő rendezésének köszönhetően – no, és a remek színészeknek.
„ Téged nem érdekel más, csak a bosszú.
Hogy háborút folytass a söpredék ellen…Megveted őket, de te sem vagy jobb náluk.” Mondja egy börtöntöltelék François Vidocq-nak, aki igazán zűrös életet élt kora Franciaországában, melybe a rablás, csempészet, kalózkodás is belefért. Napoleon uralkodásának idején többször is sikeresen megszökött az ország leghírhedtebb börtönéből, s így legendás hírnévre tett szert. Irigy fegyenctársa azonban hamisan vádolja meg gyilkossággal. Ártatlanságáért, szabadságáért cserébe 1809-ben alkut köt a rendőrséggel és vállalja, hogy levadássza Párizs szélhámosait és gyilkosait. A harc kegyetlen s őt magát is komoly veszteség éri. Az ex-fegyenc azonban tehetségének és kegyetlenségének köszönhetően párizsi rendőr felügyelővé válik. A film képi világa élesen és korhűen mutatja be ezt a karriert, s a küzdelem közben a pompás paloták és a fényűző életet élő társadalmi elit árnyékában élő szegények kiszolgáltatottságát és durvaságát.
A XIX. századi Párizs alvilágát bemutató izgalmas bűnügyi kalandfilm „beszippantja” a nézőt az események sötét sodrásába, Jean-François Richet rendező határozott és szakértő rendezésének köszönhetően – no, és a remek színészeknek. Különösen az ebben a filmben is nagyot alakító Golden Globe-díjas Vincent Cassel-nek (A gyűlölet, Bíbor folyók, Fekete hattyú) és a kisebb szerepben is teljes karaktert megformáló Fabrice Luchini-nek (Gemma Bovery, A púpos). Vidocq története megihlette a nagy francia klasszikus Victor Hugo-t és az amerikai író Edgar Allan Poe-t is. S hogy miért felejtjük el egy idő után, hogy egy kosztümös, régi történetet nézünk. Nem véletlenül.
