A népnyelv ősz bogárának, őszi tücsöknek is nevezi a pirregőtücsköt. Munkába állásuk a nyár elmúlásának csalhatatlan jele.
Búcsú a nyártól
Az elmúlt hetekben a természettel együtt vettünk búcsút a nyártól. Ahogy beköszönt az ősz, megjelennek az ilyenkor nálunk megszokott növények és állatok. Déli fekvésű, bokros domboldalakon, szőlőhegyeken, kertekben, réteken, árokpartokon is találkozunk a pirregőtücsök-néppel, de legalábbis jellegzetes őszi muzsikájukkal, pirr-pirr-pirr hangjukkal.
Hegyes tojócső a szőlősoron
Miután a telet tojás alakban vészelik át, júliusig lárvaként növekednek – a tücsök-alakot pedig nyár közepére öltik magukra. A hím tücsökzenészek ekkor kapják meg hangszerüket, ciripelőeres szárnyaikat, amelyek összedörzsölésével pirregnek.
Párosodás után a nőstény zsenge hajtásokba (gyakran a szőlő hajtásába) rejti tojásait. Hegyes tojócsövével apró lyukakat fúr a szőlőbe, és abba rakja a petéket.
Borzong a hát
A kiválasztott tojásnevelő helynek persze nem tesz jót ez a művelet. A szőlő kilyuggatva úgy néz ki, mint a furulya, és a növény kipécézett része legkésőbb tavasszal elszárad.
Az őszi bogárnak van egy különös szokása, ami megérdemli figyelmünket. Különösen férfi-olvasóink értesülhetnek erről borzongva: a nőstény a nász után gyakran szó szerint megeszi a hímjét, de legalábbis jól összeharapdálja…