Pokorni Zoltán: a hegyvidéki önkormányzat “nem a legjobb szimbólumot” választotta, “ellentmondásos, már-már kegyeletsértő a Turul használata”

Már az idén elkészülhet a XII. kerületben az új második világháborús emlékmű, az arra kiírt pályázat a hónap közepén zárul. Pokorni Zoltán (Fidesz-KDNP) hegyvidéki polgármester várhatóan megfontolásra javasolja majd, hogy a 2005-ben ugyancsak ebből a célból állíttatott kerületi Turul-szobrot mégse minősítsék át első világháborús emlékművé, hanem legyen ott egy tájékoztató tábla a szimbólumról és történetéről.

Pokorni Zoltán egy hétfői háttérbeszélgetésen a napokban megjelent, édesapjáról szóló cikkre és egy, a Turul-szoborral kapcsolatban készült dokumentumfilm megállapításaira reagált

Közölte: a kialakult helyzet miatt azt fontolgatja, hogy beterjeszt a képviselő-testület elé egy módosítást, hogy a második világháború katonai és polgári áldozatai emlékére állíttatott, nagy vitát kiváltó Turul-szobrot ne nevezzék át az első világháború áldozatainak emlékművévé.

“Álljon ez a szobor így magában, ne bontsuk el, ne olvasszuk be (…), de tegyünk mellé egy nagyon részletes útmutatót, hogy minek a szimbóluma és minek a története”

Pokorni Zoltán a 444.hu oldalon megjelent, A gyilkosok emlékműve című dokumentumfilmről szólva azt mondta: a hegyvidéki zsidók meggyilkolása történetének feltárása fontos, de a rendező ahelyett, hogy egy megrázóan fontos témát tárgyaló filmet készített volna, “aktuálpolitikai furkósbotot” faragott az ügyből.

Összekeveri az idősíkokat, a 2005 környéki és a mai vitákat, a nyilas tömeggyilkosságok feldolgozása után kialakult helyzetet, egyenlőségjelet tesz a Turul megmaradása mellett ma érvelők és a nyilasok, illetve a nyilasokat védelmezők között.

Emberi törekvés volt, hogy emlékművet állítsanak a háború áldozatainak

A hegyvidéki önkormányzat

“nem a legjobb szimbólumot”,

egy első világháborús katonasír turulmotívumát választotta nem kellően végiggondolva, hiszen a Hegyvidéken a második világháborúban meghaltak nagyobb része civil, a meggyilkoltak jelentős része zsidó volt. Így

“ellentmondásos, már-már kegyeletsértő a Turul használata”

– mondta a polgármester, hangsúlyozva: az biztos, hogy az önkormányzat kiindulópontja nem az volt, hogy emléket állítson a nyilasoknak.

A polgármester néhány pontban felsorolta a film általa vélt pontatlanságait,

tévedéseit, és a többi között rámutatott: nem igaz, hogy bár megígérte, mégsem vették le a szobor talapzatáról a zsidók ellen bizonyíthatóan gyilkosságot elkövetők, köztük a nagyapja nevét. Közölte:

nagyapja nevét már tavaly januárban, másik három nevet szeptemberben távolítottak el az utasítására.

Ugyancsak hamis az az állítás,

hogy a szobor állításakor ismert volt minden, ami a Hegyvidéken történt, az, hogy mennyi szörnyűséget követtek el a kerületben a nyilas hatalomátvétel után, és ennek tudatában avatták fel a szobrot

– mondta Pokorni Zoltán, megjegyezve:

a kutató történészek is azt mondják, hogy a történet szörnyű részletei csak 2010 után, nagyrészt pedig 2016-ot követően kezdtek tisztázódni.

Azt mondta, hogy neves történészeket kért fel a szobor ügyének rendezése érdekében,

az ő szakmai tanulmányuk alapján új szobor elkészítésére írtak ki pályázatot. Döntöttek arról, hogy máshol állítják fel a második világháborús emlékművet, és erre 50 millió forintot különítettek el. Továbbá a képviselő-testület tavaly nyáron döntött arról is, hogy a régi szobrot átminősítik első világháborús emlékművé. Pokorni Zoltán elmondta, nem tartja helyesnek, hogy a szobrot lerombolják, de nem tartja a legjobb megoldásnak az átnevezést sem.

Szerinte a film hazugságot erősít, ugyanakkor mégis felhívja egy igazságra is a figyelmet: arra, hogy a történteket nem elrejteni kell, hanem be kell mutatni.

Az előbbi két megoldás eldugja csak a problémát, és nem mutatja be

– mondta Pokorni Zoltán hozzátéve, ezért is gondolkodik a már említett módosítás benyújtásáról.

A polgármester szerint legitim az az álláspont is, hogy

“nem szabad gyilkosoknak adni”

a jelképet, sokkal több van benne, mélyebb és időben távolabbi, és

“talán megtisztítható, kimenthető ebből a sáros örvényből”. Még akkor is, ha ezen álláspont híve között vannak neonácik is, de az az állítás, hogy mindenki, aki a Turult védi, az fasiszta és a gyilkosok pártján van, túlzó és igaztalan álláspont

– mondta Pokorni Zoltán, hangsúlyozva: a dolguk arra törekedni, hogy miként lehet e két szélsőség között “kihűteni” ezt a vitát.

Elképzelése szerint a Turul-szobor melletti tájékoztató

leírhatná a történetet a millenniumtól kezdődően, a Turul Szövetségen, a nyilasokon, az elhallgatott 1950-es éveken, a kerületi önkormányzat “nagyon szerencsétlen” emlékműállításán, a kerületnek a fővárossal folytatott vitáján át a mai napig.

“Abból kellene kitörni, hogy vagy nyilas vagy, vagy hazaáruló, és a Turul vagy ártatlan, vagy gyilkos” –

fogalmazott Pokorni Zoltán, hangsúlyozva, hogy a Turul összetett jelkép.

A polgármester a blikk.hu-n január 28-án megjelent, az édesapjáról szóló cikkre reagálva elmondta, az írás a valósággal szemben azt sugallja, hogy az Államvédelmi Hatóság szerint édesapja, még az ő apja által meggyilkolt zsidók drágaköves ékszereit rejtegette otthon. Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatója rámutatott: a cikk alapjául szolgáló dokumentumok a valóságban arról szólnak, hogy az ávósok megpróbáltak hamis bizonyítékokat elrejteni Pokorni Józsefné lakásán, hogy Pokorni Jánost vizsgálat alá vehessék.

A levéltári források szerint végül nem történt ilyen akció

Vásárhelyi Mária közösségi oldalán ezt írta a fentiek kapcsán:

“Nekem az a dolgom, hogy hűtsem a konfliktusokat a turullal kapcsolatos két szélsőség között” – nyilatkozta Pokorni Zoltán a Turul emlékmű kapcsán. Ezek szerint Pokorni úgy gondolja, hogy az egyik szélsőség a neonácik, a másik pedig a gyalázatos szobor eltávolítását követelők. Hát igen, ez az igazi probléma Pokornival! Hogy megpróbál egyensúlyozni a tömeggyilkosokat éltető szélsőjobboldaliak és a meggyilkoltak emlékéért felelősséget érzők között. Csakhogy ilyen egyensúly nem létezik! A neonáci szélsőségesektől nem vezet híd, amely összekötné őket az emberi méltóságért és az ártatlanul meggyilkoltakért szavukat felemelőkkel. Aki így próbál egyensúlyozni, az biztos, hogy a mocsárba esik. Ahogy ez Pokornival is megtörtént.”

Gábor György véleménye:

“…Lehet odaírogatni, odafestegetni, a XII. kerületi turul a gyilkosok szellemét hivatott közhírré tenni, s ezt Pokorninál csak egy ember tudja jobban: Orbán Viktor, aki nélkül Pokorni még levegőt sem merne venni, s akinek egy év múlva, mint egy falat kenyérre, oly igen nagy szüksége lesz a Mi Hazánk Mozgalom tagjainak, Novák Előd és Dúró Dóra országos méretű bajtársi körének szavazatára. Nehogy már ez a marha Pokorni nagy buzgalmában most keresztelje át a cuccost!

És az emlékmű ott fog állni, lehet Megadja testvérre vagy Pokorni bácsira és a többiekre könnyek között emlékezni, s hurrá, lehet a szobor körül fényesre suvickolt bakanccsal feszesen masírozni.

Nagy, őszinte és következetes jellem ez a Pokorni, annyi szent! Esetleg a litván nagypapának is lehetne szobrot állítani. Persze úgyszintén magyarázatokkal, kifestő könyvvel és útmutatókkal. Amúgy pedig, nosza EMIH, hajrá Tett és Védelem Alapítvány, mindent bele, most rajtatok a sor!”

Magyar Bálint szerint….

“Mindennek a kontextusa határozza meg a jelentését. Azon a helyen, ahol magyar zsidókat kínoztak és gyilkoltak meg e jelkép jegyében, a turulos emlékmű nem tud más lenni, mint a gyilkosok emlékműve. Hiába akarnak bármilyen magyarázó táblát állítani mellé. Mert a tömeggyilkosságok egykori helyszínén felállított turul értelmezését már elvégezte a dokumentumfilmben látható, “mocskos zsidók” -at skandáló csőcselék.”

Forrás

 

egyetemek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük