Portrévázlat egy politikai kalandorról

Orbán Viktor azon kevesek egyike, akik a rendszerváltozás óta szerepelnek a közéletben. Ezért a pénzért akár csinálhatta volna jól is, gondolom, például úgy, hogy vezetői tevékenysége nyomán az ország népessége egészében gyarapodik anyagi és szellemi javakban, az ország nemzetközi tekintélye erősödik, csökken a környezetszennyezés, talpra áll az oktatás és az egészségügy, mérséklődhet az államadósság. De nem így történt.

Az Orbán-korszakról könyvtári irodalom van már

Róla bizonyosan elmondható, hogy a legutóbbi 30 évben működésével a leginkább befolyásolta országunk sorsát. A politika mocsarában bolyongó ember lassan ott tart, hogy Orbán nevével kel és nyugszik, s ámbár a miniszterelnök személyét ki-ki ízlése szerint a saját mértéke szerint ítéli meg, de feltehető, hogy iránta senki nem közömbös. Személyéről és politikai ténykedéséről, ha úgy tetszik, az Orbán-korszakról jóformán könyvtárnyi irodalom van már, én most a magam módján teszek kísérletet egy politikai kalandor portrévázlatának megrajzolására.

Közelednek a választások, amelyek tétje: ha Orbán a helyén marad, Magyarország végleg leszakad versenytársaitól, nyílt diktatúra lesz és elhagyjuk az Európai Uniót. Ha pedig kicsöppen a hatalomból, legalább esély nyílik a demokratikus jogállam újraépítésére, Magyarország Európa része marad és közelíthet, sőt felzárkózhat a világ élvonalához.

Talán érdemes tehát ismét számba venni, miféle személyiséggel kell az Orbán Viktort nem akarók szövetségének megküzdeni Magyarországért, a választási győzelemért.

Orbán

A miniszterelnök politikai tevékenységét az ország állapota minősíti

E tekintetben nemzetközi szervezetek statisztikái, jelentései és országértékelései, valamint bíróságok döntései lehetnek mérvadók, Orbán Viktornak és propagandagépezetének saját közlései lehetnek a legkevésbé hitelesek és elfogadhatók.

És vagyunk mi itt, átlagos munkavállalók, vállalkozók, nyugdíjasok, cigányok, kórházi ápoltak, diákok, orvosok és ápolók, tanárok és szociális gondozók vagy szegényemberek milliói. Mi a bőrünkön sőt a már a bőrünk alatt érezzük a NER természetét.

Magyarország gazdasága ugyan növekedést mutat, de lehetőségeihez és céljaihoz képest teljesítménye, hatékonysága csekély, s a növekedés, valamint az EU-támogatások áldásaiból csak kevesek, a kiválasztottak, a kegyencek a fideszesek (és a foci) részesülnek, mert elképesztő az állami korrupció. Képtelen állapot, hogy Orbán és csapata milliárdos EU-támogatásokat szakít, de az európai közösséget szidalmazza, s keleti diktátorok barátságát keresi – a magyar adófizetők pénzéből. Mindebből adódik a következtetés, hogy Orbán Viktor országvezető politikusnak pocsék.

De lehet-e így legalább jó magyar?

Orbánnak és a Fidesznek minden mondata tele van a magyar érdekkel, a hungarikumokkal, a nemzeti nagysággal. Engedtessék meg nekem, hogy most ne firtassam, miféle minőség a „jó magyar“, mert ennek elemzése meghaladná e cikk kereteit. Annyi azonban nagyjából bizonyos, hogy Orbán Viktor fölöttébb sikeresen osztotta meg a nemzetet Orbán-hívők és Orbán-ellenesek csoportjára. Semleges magyar jószerint nincs is, s a két tábor közötti árok már olyan mély, hogy betemetésére évtizedekig nincs esély, talán már híd sem építhető közéjük, s lassan már ott tartunk (amint azt egyes elmeroggyantak személyre szóló fenyegetései mutatják) hogy az Orbán-hívők az Orbánt nem kedvelő magyarokat már nem csak a nemzetből, hanem a puszta létezésből is ki akarják vetni – akár erőszakkal is. Már nyakunkon van a polgárháború árnyéka. Mert

„a politikai ellenfeleket meg kell semmisíteni, ha arra alkalom adódik!“

-. és ezt is Orbán Viktor mondta egy véletlenül őszinte pillanatában. Ő volt, aki kijelentette, hogy a „haza nem lehet ellenzékben“, hogy a baloldal genetikusan nemzetellenes, hogy a baloldal oltásellenes, Kövér László tette hozzá, hogy az ellenzék nem is magyar. A papagájkommandó pedig addig ismételte ezeket a blődliket, amíg sokan el is hitték. Goebbels-i technika. Orbán Viktor a hatalmat nem adja fel – még akkor sem, ha muszáj! A nemzetet így megosztó kalandor Orbán Viktor magyarnak elég hitvány.

De vajon milyen ember?

  • Vajon mire gondol reggelente borotválkozás közben vagy hivatali szobája magányában? Minden bizonnyal gyönyörködik unokái fényképeiben. Egy pont a javára.
  • De mire gondolt akkor, amikor először ötlött eszébe, hogy az iskolai tankötelezettség korhatárát 18 évről 16-ra kell csökkenteni? (Ez talán a legostobább orbáni intézkedés volt!)
  • Min tűnődött akkor, amikor döntött: a megváltozott munkaképességűek állapotát felül kell vizsgálni, s járandóságukat alaposan meg kell kurtítani?
  • Mi járt az eszében, amikor ráébredt, hogy a hajléktalanokat el kell takarítani a városok közterületeiről, s ennek legjobb módja, ha börtönbe csukják őket?
  • Mit mérlegelt, amikor a törvényesen menedéket kapott kisgyermekes migráns család rövid nyaralása ellen ostoba és tudatlan községlakók élesen tiltakoztak, s a miniszterelnök ezt élénken helyeselte?!
  • És amikor kiadta Azerbajdzsánnak a baltás gyilkost? Vagy amikor menekültként befogadta a köztörvényes bűnöző Gruevszkit?
  • Mi dolga volt az FBI által körözött professzorral és a kétes hírű libanoni konzullal?
  • Miféle agybaj ez a türk rokonság?
  • Miért kell stadion Felcsútra, és (minden birkalegelőre), s miért kell mellé szálloda, kisvasút akár Lovasberényig, és talán még repülőtér is?
  • Miért kellett rabszolgalétbe taszítani a munkavállalókat, közöttük éppen járvány idején az orvosokat, s miért kell újra és újra kisemmizni a szociális szférában dolgozókat, az ápolókat, a tanárokat, a munkájukat elvesztőket, általában az árokpartra szorultakat? Megtehetné, hogy segít rajtuk, ez gazdaságilag és társadalmi szempontból is indokolt lenne, sőt bővítené támogatóinak táborát.

De nem teszi. Ugyan miért? Talán mert gonosz ember.

A példakép!

Néha átsuhan rajtam az a gondolat, hogy Orbán Viktor a templom előtt kéregető vak koldus kalapjából is elcsenné a filléreket, olyannyira nem kedveli az elesetteket, segítségre szorulókat. Miért utálja Orbán Viktor a valódi civil szervezeteket olyannyira, hogy képes idegen országok ügynökeinek titulálni őket, s rájuk küldeni a rendőrséget?! Honnan veszi a bátorságot ilyen kijelentésekhez, hogy

„Nekem ne mondja meg egy görög biztos, hogy mit tegyek!“ „Nekünk, magyaroknak senki nem mondhatja meg, hogy mit tegyünk!“

Hogy‘ lehet politikai példaképe az „úrnak, magyarnak egyaránt rongy“ gróf Tisza István, aki belevitte az első vesztes világháborúba Magyarországot, s miként értékelheti államférfinak Horthy Miklóst, aki a második vesztes világháborúnkért felelős, és nem mellesleg államfőként eltűrte zsidó magyarok százezreinek deportálását?

Akiket Orbán munkatársának választ, azoknak hűségvizsgát kellett tenni a felcsúti kiskertben. A Fidesz csapatban jár, tele van hollikistvánokkal, budaigyulákkal, palkovicslászlókkal. Gondolkodni, véleményt alkotni nekik tilos.

Na ugye?

És ez az új magyar Hiszekegy a Karmelita kolostor falán, ez mindennek a teteje!

A sikeres magyar politikai kalandor hitvallása! (Lásd képünk!)

  • Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse.
  • Minden magyar gyermek újabb őrhely.
  • Az igazság erő nélkül keveset ér.
  • Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni.
  •  Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük.
  • Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs.
  • Egyetlen magyar sincs egyedül.

A harmada üres fecsegés, másik harmada ostobaság, harmadik harmada maga a rettenet, az utolsó mondat pedig csúf hazugság!

Ez az! A hazugság!

Orbán egész politikai pályaívét a liberalizmustól az illiberális demokrácián át a keresztény szabadságig a hazudozás jellemzi. Ez az egész orbáni tákolmány, a NER összetartó ereje és bázisa. Megfigyelhető, hogy Orbán Viktor (genetikusan?) nem képes igazat mondani. Ennek részben nyilván politikai oka van, mert az információ – hatalom, s a hatalmon Orbán nem osztozik senkivel. De Orbán Viktort a tények általában is zavarják, (vagy éppen nem zavarják), ezért a hiteles információkat semmiféle közügyben soha nem tárja a maguk teljességében a választók elé, járvány idején sem!, egy-két fontosabb elemet mindig megőriz magának.

Nyílt politikai vitát nem vállal, amióta Gyurcsány Ferenc feltörülte vele a padlót, pedig általában igen jó véleménnyel lehet saját magáról.

Emlékeimben mélyen rögződött az a pillanat, amikor – talán még még első hivatali idejében – vidéki körútján egy idős hölgy kezet csókolt neki, s Orbán Viktor ezt nem csak eltűrte, hanem szemlátomást még élvezte is. Az a pillanat ráébreszthette volna az egész országot egy politikai kalandor jellemére. De nem így történt. És most mindannyian benne vagyunk a pácban!

 

orbán

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Portrévázlat egy politikai kalandorról

  • 2021.05.10 - 18:15
    Közvetlen hivatkozás

    Szerintem hatalmas és nagyon széleskörű – a civilizációs elhárítási eszközök lehetőségeit is meghaladó – baj van. Remélem ez már nemzetközi szinten is felismerést nyert. Ezt lehetne a sátán újkori politikai spanyolviaszának is nevezni! El kell ismerni, hogy a gonosz szellem kiszabadulva a palackból, termékeny talajra talált egy országvezető fejében, majd “nemzeti keresztény” haszonlesőinek nyájában is. Európa közepén egy veszélyes feszültség góc keletkezett. Hagyjuk magától robbanni?

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük