“Szerkesztőségünk elfogta Postás Bácsi leveleit. Az üzenetek Malvinkának szólnak, aki a jelek szerint nagy türelemmel, de fogyatkozó reménnyel várja, hogy a köz szolgája végre elhozza neki egy régi barátnő, Adélka levelét. De miért késlekedik az a fránya kézbesítő?…”

[mnky_ads id=”4674″][mnky_ads id=”4668″]

1. levél: Postás bácsi gyömöszöl, nyomkod és dugdos

Drága Malvin,

fájdalom, de ma sem szolgálhatok Magácskának örömhírrel. Az Ön szívbéli barátnője, Adélka levendulaillatú levele természetesen itt lapul a postástáskámban. Vigyázok rá, mint a szemem fényére. Kézbesíteni azonban újfent képtelen vagyok – alább el is sorolom, ezúttal milyen akadály tornyosul az Ön boldogsága előtt.

Elgondolkodott már, drága Malvinom, azon a furcsaságon, hogy egy ilyen óriási városban mi mindent neveznek ki az emberek “postaládának”? Nekünk, postásoknak csupa rejtvény és izgalom az életünk -, erről megbízhatóan és módfelett kreatívan gondoskodik a Tisztelt Lakosság.

[mnky_ads id=”10551″]

Tekintsünk most el

a normális méretű, jól látható és elérhető helyre felszerelt ládáktól, hiszen ezekben semmi de semmi vicces nincs.

Vegyünk sorra néhányat a tréfásabb megoldások közül! Van ugye a legegyszerűbb: amikor a kedves lakó minden szellemi képességét mozgósítva tökéletesen elrejtett és a legfrissebb NATO-szabványok szerint álcázott ládába várja a leveleit. Postás bácsi fel-alá járkál, a megszokott helyek után a teljesen eszement zugokat is felkutatja, de semmi. A kerítés mögül pedig mintha halk kuncogást hallana…

A szakmában szépségdíjas

postaládák között üdvözöljük a kívülről zárt levélládákat is. Az utcán, a kerítés túloldaláról postás bácsi azt láthatja, hogy odabent van ugyan láda, de bombabiztos megoldás gátolja meg a levelek kézbesítését. A levélláda nyílásának bebetonozása túl primitív tréfa lenne, de bőven találhatók köztes megoldások… Mondjuk, egyszerűen sűrű drótkerítés zárja el a levélnyílást. Ennél sokkal nagyobb kihívás, ha egy rácskerítés belsejére szerelik fel a ládájukat, ilyenkor ugyanis az utca felől két rács között maradhat egy kis nyílás, amelybe talán be lehetne dobni egy… pendrive-ot – csakhogy a kedves lakosság ezekbe a ládákba vaskos katalógusokat szokott rendelni, ami hosszú időre biztosítja a postás élvezetes bíbelődését. Lehetőleg szakadó esőben.

A legkedvesebb postaláda-típusaim közé az úgynevezett Petting-láda tartozik.

A berozsdált alkatrészek megmozgatása, a nyílás résnyire tágítása szórakoztató elfoglaltság. Postás bácsi gyömöszöl, gyömöszöl, nyomkod és dugdos – de amikor a művelet már-már a beteljesüléshez érkezne, a levélköteg hirtelen átcsusszan, és szerterepül. A ládának ugyanis nincs belső fele. Zseniális, tízpontos tréfa. A lelkiismeretes postás bácsi ilyenkor guvadt szemmel bámulja a tőle légvonalban karnyújtásnyira szétszóródott értékes dokumentumokat.

Az égen felhők gyülekeznek, biztosítva, hogy nyakunkon az eső, tehát ez így nem maradhat addig, amíg a lakók megérkeznek. Következhetnek tehát a sikertelen kapcsolatfelvételi kísérletek a címzettel. – Hahó! Van itt valaki?…

Drága Malvin, eltelt hát a nap.

Igyekeztem érzékeltetni, miért nem lehetséges ma már Adélka levélkéjének kézbesítése. Mára elég volt. Itt ülök a Hörpintőben, fenntartott asztalomnál, és az újabb kísérletig hivatásom szépségein merengek.

[mnky_ads id=”10553″]

Kéztsókkal
a Postás Bácsi

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét