Postás bácsi levelei 8.) – Nyolcadik utas a parizer
Megosztás
Szerkesztőségünk elfogta Postás Bácsi leveleit. Az üzenetek Malvinkának szólnak, aki a jelek szerint nagy türelemmel, de fogyatkozó reménnyel várja, hogy a köz szolgája végre elhozza neki egy régi barátnő, Adélka levelét.
Szerkesztőségünk elfogta Postás Bácsi leveleit. Az üzenetek Malvinkának szólnak, aki a jelek szerint nagy türelemmel, de fogyatkozó reménnyel várja, hogy a köz szolgája végre elhozza neki egy régi barátnő, Adélka levelét. De miért késlekedik az a fránya kézbesítő?…
Egy elfelejtett reggeli
Drága Malvin,
ma egy pillanatra felcsillant a remény, hogy végre helytállhatok posztomon, és oly sok csalódás után végre-valahára elhelyezhetem az Ön hívogató postaládikójában Adélka kissé megkésett levelét.
Mai munkámat sikerült gyorsan, ütemesen, a postai szabályok tökéletes betartásával elvégezni. Kitűnő ritmusban tértem vissza postaszolgálati bázisunkra. Igen, úgy látszott, mára már csak egy feladat maradt: a Malvinkának címzett küldemény célba juttatása.
Ó, az a húsz deka parizer!
A célegyenesben azonban rettenetes dolog jutott eszembe: ó, az a húsz deka parizer! Azt a csekélyke húsféleséget még a hűvös nyári hajnalon vásároltam, munkába menet. Jaj de jó lesz reggelire. Csakhogy az élet elsodort. Mire beértem a postára, még hozzá sem tudtam kezdeni a kitűnően ízesített, kellemes illatú párizsimnak. Odabent pedig kapkodós volt a reggel, egyik sokk ért a másik után. Hirtelen mozdulattal bedobtam hát reggelimet az öltözőszekrényembe – majd később megreggelizek… Aztán ott felejtettem a negyven fokban.
Sok órával később, az égető nyári napban baktatva jutott eszembe újra az elmaradt reggeli. Ó, vajon mi lehet vele?
Rejtély az öltözőben
Körutam végén kissé aggódva tértem vissza a postahivatalba. Lassan közelítettem öltözőszekrényemhez. Füleltem: néma csömd. Nyugalom. Talán szerencsém lesz…
Elfordítottam a kulcsot. Óbvatosan, résnyire nyitottam az ajtót. Odabent sötétség, minden úgy van, ahogy hagytam.
Aztán egyszerre minden mozgásba lendült. Hatalmas ordítás, süvöltés a szekrényem mélyéről. Elemi erővel rontott ki valami rettenetes. Úristen, rám támadt a parizerem!… És minden elsötétült.
Nem emlékszem, hogyan jutottam el ezután a Hörpintőig. Most itt kucorgok törzsasztalomnál, és minden ízemben reszketek.
Drága Malvin,
a parizer-támadás után, megértheti, ma már biztosan nem leszek képes Adélka levelét kézbesíteni. Talán holnap több szerencsénk lesz.
