Postás bácsi levelei 9.) – Az a rettenetes robbanás
Megosztás
Szerkesztőségünk elfogta Postás Bácsi leveleit. Az üzenetek Malvinkának szólnak, aki a jelek szerint nagy türelemmel, de fogyatkozó reménnyel várja, hogy a köz szolgája végre elhozza neki egy régi barátnő, Adélka levelét. De miért késlekedik az a fránya kézbesítő?…
Szerkesztőségünk elfogta Postás Bácsi leveleit. Az üzenetek Malvinkának szólnak, aki a jelek szerint nagy türelemmel, de fogyatkozó reménnyel várja, hogy a köz szolgája végre elhozza neki egy régi barátnő, Adélka levelét. De miért késlekedik az a fránya kézbesítő?…
Drága Malvin,
a mai munkanapom is végéhez közelít, a nap alkonyatba hajlik, és Magácska bizonyára észrevette már, hogy Adélka levelét még mindig nem sikerült célba juttatnom. Törülközőbe csavarva gubbasztok kedves törzshelyemen, a Hörpintőben, és ilyen állapotban, megértheti, képtelen vagyok kötelességemet teljesíteni.
Na de hogy juthattam idáig?
Ön, drága Malvinka bizonyára tisztában van azzal, hogy milyen fontos a postás számára a tökéletesen működő írószerszám. Kossuth apánkat idézve, a postás írótoll nélkül félkarú óriás. Másfelől viszontag, adjatok a ti postásotoknak egy megfelelő írószerszámot, és a poklok kapui sem állnak meg előtte (ismét Kossuthtól idézve).
Ezen intelmektől felbuzdulva a mai reggelen is elegendő írószerszámmal szerelkeztem fel. Jutott minden zsebembe, minden zsebemnek minden ficakjába három-négy tollszerszám. Mondanom sem kell azonban, hogy ezek nem éppen több tízezer forintos márkás tollak, hanem kissé szedett-vedett, filléres darabok. A postás ugyanis, ahogy napi körútját rója, szépen egyenletesen elszórja a városban tollait, de a munkanap végén gyakran talál olyan írószerszámot is a zsebeiben, amelyek reggel még nem voltak ott. Túl sok pénzt tehát nem érdemes befektetni a toll-bizniszbe.
A gagyi toll bosszúja
A mai reggelen azonban, úgy látszik, olyan golyóstollat is felmarkoltam, amit nem kellett volna. Kézbesítés közben rutinosan a zsebembe nyúltam, hogy előzékenyen nyújtsam a tollamat kedves ügyfelemnek, de ujjaim valami szörnyű mázgába értek.
Iszonyú sejtésem támadt: amint tehettem, félrehúzódtam, hogy felmérjem a helyzetet. Akárhova nyúlkáltam, mindenütt ragacsos tintába nyúltam… Tintásak a zsebeim, a küldemények, az értesítők, minden, de minden. Valósággal szétrobbant a golyóstollam!…
A legfurcsább, hogy a tintaözönből olyan helyekre is jutott, amelyeknek semmi közük nem volt a zsebeimhez, a táskámhoz.
Amikor munka után feleségem szemrevételezte a károkat, nagyon különös foltokat is talált rajtam – és, bár természetesen egy feleség bizalma teljes és töretlen az ő férjecskéjének hűsége iránt, valamint a jó asszony mindent megbocsát (idézet Jimmytől, a királytól), voltak nehéz magyarázkodós pillanataim…
Drága Malvinka, megértheti tehát, hogy most vannak kipihenni valóim a Hörpintőben, törzsasztalomnál…
