Már semmi sem szent! Szerdán a Pesti Srácok vezércikkben fogalmazta meg véleményét a művészekről úgy általában, egy címszó alá véve az írókat, színészeket, képzőművészeket, költőket.

Honnan is ismerős, ja….

Dévényi István facebook bejegyzésében azonosította az íróját:

A történet röviden annyi, hogy a Pesti Srácok ellopott egy 2006-os Bede Márton-Matula cikket.

A Pesti Srácok lepaktál az ősellenség Bede Mártonnal? Hát hogy legyen az ember így rendes jobboldali? Hogy miért vagyok így felháborodva?- magyarázza bejegyzésének hangvételét Dévényi.

Itt ez a ma reggeli Pesti Srácok vezércikk. Olyan ismerősnek tűnt, úgyhogy rákerestem. És lám, jól rémlett, hiszen ezt Bede Márton írta még 2006. januárjában, méghozzá a MATULA MAGAZINBA.

De vissza a cikkhez….

Magyarországon egyetlen szakma tudott évszázadokon át folyamatosan újabb és újabb jelentkezőket magához vonzani: a művész. Nem is csoda: azt csinálsz, amit akarsz, sőt, ha nincs kedved semmihez, évekig csak kocsmázol, az állam meg dobálja utánad a milliókat.

-áll a cikk elején, már csak a “hangolódás” miatt is. A jelzőkkel továbbra sem fukarkodik az iromány:

A magyar művészek valahogy kötelességüknek érzik, hogy úgy nézzenek ki, mint a disznók. Az átlagos magyar írónak zsíros a haja, undorító barna ruhákban jár, és a lakásába az ÁNTSZ is csak védőfelszerelésben merne belépni.

Miután óvja a pályaválasztót és úgy általában mindenkit, hogy művészemberrel ismerkedjen megjegyzi:

A magyar művész annak a napnak az estéjén rúg be a legjobban, amikor a csókosaiból álló akármilyen állami zsűri megdobja valami szép ösztöndíjjal. A magyar művész a szakmai sikert az állami apanázs millióiban méri

Majd levonja a konzekvenciát:

állami pénznek művésznél nincs helye. Soha. Nincsenek kivételek. Soha.

Munka… ugyan már….

Kicsavarodott igazsága alátámasztására történelmi példákat hoz:

Leonardo csak azután rajzolgathatott a saját kedvére, miután naphosszat hadigépeket meg lovasszobrot tervezett a mecénásának, Ludovico Sforzának, Bessenyei György pedig gyakorlatilag őrző-védő feladatokat látott el Mária Terézia mellett, és csak szabad óráiban hódolhatott írói passziójának.

Börtönbe velük…..

Elég a kivételezésből, és tessék szépen börtönbe csukni azokat az írókat, akik mondjuk felnyalnak valami ösztöndíjat, aztán olyan vígjátékot írnak, amin nem nevet a közönség kétharmados többsége. (Mellesleg hasonlóan kellene bánni a sajtóval is. Kap közpénzt az Élet és Irodalom? Igen. Olvashatatlan a cikkek túlnyomó többsége? Igen. Szabadlábon van Kovács Zoltán főszerkesztő? Igen. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez így nem mehet tovább.

Most akkor mihez kezdjen Vidnyánszky…..

A fenti cikk nem különbözteti meg a regnáló művészeit a ballibektől, így kérdés, hogy mit tegyen a kormányhoz minden körülmények között hű, lehetőségekkel bőven ellátó jelenlegi művész-celebek sokasága?

megoszt

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét