Lélekgyógyászoktól vár segítséget a Figyelő újságírója. Azért fohászkodik, hogy állítsák meg kollégájukat, Vekerdy Tamást és vessenek véget a diktatúra-hakninak. A zsurnaliszta diagnosztizálta is az oktatási rendszert leghangosabban kritizáló pszichológust.
[mnky_ads id=”10551″]

Vekerdy vállalhatatlan

A kormánypropaganda hajó-flottájának végén kapálózó Figyelő torpedójának célkeresztjébe ezúttal egy sztárpszichológus került. Egy, a minap megjelent, felhevült publicisztikában estek neki Vekerdy Tamásnak. A zsurnaliszta mélyütéssel indít:

súlyos felelőssége van a hazai pedagógustársadalom presztízsének lerombolásában. De ezt a kockásinges tanárok nem veszik észre, mert leköti őket a kormány megbuktatása, így boldogan olvasgatják a pszichológus vállalhatatlan leveleit.

Lengyel Gabriellának (ő a szóban forgó tollforgató) régóta csíphette a szemét Vekerdy, ám a biztosítékot a legutóbbi pedagógustűntetés, jelesül, az erre az alkalomra írt levelének a vége  verte ki nála
[mnky_ads id=”10552″]
Idézi is  belőle “ismétlés a tudás anyja”: „Hitler elfoglalja úgyszólván egész Európát ( Anglia és a semlegesek kivételével), Sztálin elfoglalja a világ egyötödét… De hol vannak ma már? Mit is mond Shelley? Késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?”

Miféle valóságérzékelésről árulkodnak ezek a sorok? Ma, 2018-ban, Hitler megnyúlt árnyékától kell rettegni Budapesten? Eszünknél vagyunk, emberek? 

Teszi fel a költőinek talán nem nevezhető kérdést a publicista, majd kétségbeesve fohászkodik Vekerdy kollégáihoz:

„lassan itt lenne az ideje, hogy a pszichológustársadalomból felemeljék a hangjukat a kollégái, és jelezzék, eddig és nem tovább a heti, menetrendszerinti diktatúra-hakninak.”

Nincs mitől tartani a NER demokrácia jegyében a tollnok, nemcsak Vekerdyt  osztja ki, megkapják a magukét tettestársai is.

„Nem veszik észre a balliberális veterán aláírogatók, hogy a kész átverés show-ban szerepelnek ’68 óta, mert megkajálták, hogy az indivuduumban van erő, nem a közösségben.”

A sima kritikával azonban nem ússza meg a szakember. Lengyel Gabriella – akinek „polgári szakmáját” illetően nem sokat tudni – profi pszichológusokat megszégyenítő módon távdiagnózisban is részesíti Vekerdyt.
[mnky_ads id=”4674″][mnky_ads id=”4666″]
„Szakvéleménye” szerint – már koránál fogva is –  nem képes a rugalmas gondolkodásra, a saját paradigmájának és paranoiájának a rabja, a köztünk járó parafenomén.

Minden Vekerdyvel egyetértő szülő is megkapja a publicistától a beosztását.  „szülők hajbókolnak a kommentekben, és erősödnek meg abban, hogy a gyereket nem kell fegyelmezni, a tanárt nem kell tisztelni, a műveltségre – különösen a nemzetire –  ma már nincs szükség.”

És ha már paranoia: Lengyel Gabriella azt kéri,

„valaki mondja meg Vekerdynek, hogy a Zuckerberg-galaxis rabszolgái vagyunk már most, már most mindent tud rólunk, és a gyerekeinkre pályázik. Ez a valódi rabszolgaság, ez a való világ.”

“Az anyja szömit “mondanánk ha lenne kedvünk pikirkedni ennek a szörnyszüleménynek olvasása közben. Szerencsére a publicista nem hagyja az olvasókat tanácstalanságukban dagonyázni. Konkrét instrukciókkal látja el a Vekerdytől netán e sorok olvasása után elpártolókat:

Támpontokat kell adnunk a gyerekeinknek, hogy megvédjük az értékek relativizálásától, a liberális nihiltől, a népek kohójától, az internacionálé éneklésétől. Meg fogjuk nekik tanítani, hogy létezik eredendően jó és rossz, lehet nyerni és lehet veszíteni, megtanítjuk a kompromisszumot, mert a win-win a píszi világ hazugsága, és azt is, hogy nem vagyunk egyformák, és nem is akarunk azok lenni. Nem akarunk olyan téveszmék világában élni, mint Vekerdy Tamás, és ezt nem is titkoljuk. Elég ebből, elég!”
[mnky_ads id=”10553″]

1 hozzászólás

  1. Gabika néni álljon elő jobb ötletekkel, tanácsokkal, azt’ majd megfontoljuk, hogy kiét fogadjuk el. de csak így random betámadni és köpködni a konkurenciát, nem túl elegáns. olyan narancsízű.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét