Puzsér Róbert helyzetjelentése az előttünk álló választásról: marad a Fidesz, maximum annyi érhető el, hogy ne legyen a mindenre feljogosító kétharmad birtokosa. A cáfolatra még van pár hónap, ehhez a pártoknak kell észhez térni, hogy legyen kire szavaznia annak, aki nem a puzsér-jósolta jövőre vágyik.
[mnky_ads id=”3427″]

Ellenzéki sikerre 2018-ban nincs reális esély

A publicista a magyarnemzet.hu-n festette fel jelen- és jövőképét Magyarországról. Szerinte tény:

Magyarország jobban teljesít. A Fidesz úgy fordul a 2018-as választásokra, hogy a bérek drasztikusan emelkednek, a gazdaság évek óta növekszik, a munkanélküliség jóformán megszűnt.

Nehéz elmagyarázni a választópolgároknak, hogy mindez egy nagy európai konjunktúrába illeszkedik.

Nehéz elmagyarázni, hogy a bérek a kormány eredeti szándéka ellenére nőnek ilyen mértékben.

Nehéz rámutatni, hogy ortodox gazdasági eszközökkel a lengyelek és a csehek jobb számokat produkálnak.

Nehéz elmagyarázni, hogy a sok betöltetlen állás döntően a hatszázezer elvándorló magyar állampolgár hiányának a következménye.

Az oktatás és az egészségügy elzüllése a magyar társadalom több évtizedes élménye, amilyen sajnálatos, olyan nyilvánvaló, hogy ezen a téren a korábbi magyar kormányok is rendkívül nagy ambíciót mutattak -véli.

A regnálóról így ír:

Eközben Orbán Viktor kezében ott a migránskártya és a kerítés, ott egy csomó páncélozott harci jármű, ami egy karácsonyi vásáron hatékonyan segít átélni a félelmet és a kormánypropagandát, ezenkívül ott van kétmillió fanatikus nyugdíjas, továbbá korlátlan mennyiségű pénz és gátlástalanság. Az ellenzéki pártok egy része is a zsebében van. A maradéknak nemhogy programja, még identitása sincs. Legfeljebb Paksot, a korrupciót és az uniót tudják szembeállítani Habony Árpád népmeséjével. Vereségre vannak ítélve: végzetesen hiányzik az országból hatszázezer elkeseredett magyar ember lázadó energiája. A leginkább tettre készek már nem itt építik a Nyugatot, hanem odaköltöztek.

A fentiek fényében különösen érthetetlen az ellenzéki pártok viselkedése.

Nem is akarnak győzni

Ez kifejezetten az a helyzet, amikor az ellenzék nyugodtan megengedhetné magának, hogy igazat mondjon. Az egy százalékra számító Karácsony Gergely nyugodtan felhagyhatna az alapjövedelem és a tizenharmadik havi nyugdíj hazugságainak mantrázásával. Szél Bernadett nyugodtan felhagyhatna kormánya első intézkedéseinek ismertetésével. Vona Gábor nyugodtan felhagyhatna a közelgő választási győzelemnek és Orbán Viktor elszámoltatásának blöffjével. Gyurcsánynak sem olyan kérdésekkel kéne végletekig feszítenie a társadalmi gyűlöletet, mint a határon túli magyarok szavazati joga – aminek a megváltoztatásához még a DK ötvenszázalékos parlamenti részvétele sem volna elég.

Ellenzéki sikerre 2018-ban nincs reális esély – sőt: együttműködés nélkül a fideszes kétharmad megakadályozására sincs. Az ellenzéki pártok pedig ahelyett, hogy a választók hülyítésének terhétől megszabadulva erkölcsi tőkét gyűjtenének a bulvárpolitizálással szemben, és ahelyett, hogy kivételesen reális képet mutatnának Magyarországról és az előtte álló súlyos kérdésekről, úgy tesznek, mintha a győzelemtől mindössze néhány vonzó hazugság választaná el őket.

Nem is akarnak győzni: kényelmes politikai állásokat és busás parlamenti fizetéseket akarnak, aztán várni, hogy egy gazdasági világválság után az ölükbe hulljon a hatalom és Mészáros Lőrinc minden kincse. Gyurcsány Ferenc célkitűzése így hangzik: „Verjük meg az MSZP-t, legyünk mi a legnagyobb baloldali ellenzéki párt!” Ha ez sikerül, a DK elnöksége pezsgőzni fog, Gyurcsány pedig úgy viselkedik majd a következő négy évben, mint Róma üszkös romjai fölött Nero: önelégülten, önnön csalhatatlanságában megdicsőülten.

Csak ne a másik!

Az MSZP tényleges programja annyi, hogy „legalább ne verjen meg minket a Feri”! Kunhalmi Ágnes mellbősége tizenöt százalék környékén már olyan rohamosan fog növekedni a büszkeségtől, mint Vader nagyúré a Halálcsillag első sikeres bevetése után. Vona Gábor mesterterve pedig az, hogy nyerni kell pár egyénit Kelet-Magyarországon, a következő négy évben meg letarolni a baloldalt, mint a Fidesz a jobbot – ezt próbálja ellehetetleníteni karaktergyilkosságok sorozatával Habony Árpád. Szél Bernadett egy stabil bejutással már roppant elégedett lenne: „lám, Schiffer nélkül is megy, íme, az első női politikus, aki rést ütött a patriarchátus tesztoszteronfalán” – nyomtathatja majd a névjegyére.

Valójában a Fidesz megdöntése az utolsó szempont az ellenzéki pártok elitjeinek számára – ami talán nem is baj, de legalább ezt az őszinteséget engednék meg maguknak! A teljes politikai garnitúra közös aljassága, hogy a végletekig lenézi az embereket. A hazugság rutin és kulturális norma.
[mnky_ads id=”3808″]
(forrás: mno)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét