Rabszolgatörvény és szívlapát

Kósa Lajos szívére vette Mesterházy tegnapi, szívlapátot, szöges lécet emlegető szavait, hát bepanaszolja az MSZP képviselőjét – mintha „rendes” parlamenti képviselő volna… Pedig inkább azon kellene eltöprengenie, hogy hagynak-e más eszközt ellenfeleiknek.

Az ellenzék kérdez, a kormánytöbbség nem válaszol

Vajon „rendes” parlamenti képviselőnek tekinthető-e az az ember, aki hajlandó nevére venni (és vajon ki nem hajlandó erre a mai Fideszből?) valamit, amit egyáltalán nem lett volna szabad benyújtani sem; de ha mégis, hát akkor a „kormánynak”, megfelelő egyeztetés (nem utólagos, kamu „egyeztetés”) után?

Figyeltem a tegnapi vitát, egészen Kósa zárszaváig – abból csupán néhány mondatot hallgattam meg, hogy megérezzem szövegének „ízét”… Mielőtt kikapcsoltam volna, épp arról beszélt, hogy a magyar parlamentnek vannak kialakult szabályai az „általános vitát” illetően, és ő azokhoz tartotta magát.

Vajon azok a „kialakult szabályok” „vitának” tekintik-e azt a műsort, amelyben csak ellenzékiek szólalnak meg; a fölvetődő érvekre pedig a „kormánytöbbségből” senki sem válaszol? Hogyan is tehetné, amikor az a többség úgy javasol 400 óra túlórát, hogy maga a normál munkaidejét sem hajlandó ledolgozni, hanem elmegy a büfébe vagy a kocsmába, vagy netán valamelyik kupiba, kikapcsolódni..? Mert a „Házban”, legalábbis a teremben bizony nem voltak jelen.

Kinek az érdeke?

Mesterházynak persze nem kellett volna szívlapátot emlegetnie, legföljebb a példa kedvéért egyszer. De mondandójának lényege abszolút jogos volt. Azt kérdezte, kinek az érdekét szolgálja a benyújtott javaslat.

A munkavállalókét bizony nem, legfeljebb a fideszes „megvéd”értelmében… Egyébként a Mesterházyhoz eljutott vélemények érthetően szívlapátot emlegetnek. A szakszervezetek sem ágálnak a javaslat mellett. És bizony a hazai munkáltatók túlnyomó többségének sem jutott eszébe – nyilvánvalóan cáfolva az innen is, onnan is elhangzott ostoba vádakat holmi „neoliberális törvényről”. Mintha valamiféle készséges, önös érdekű túlteljesítésről volna szó…

Két alapvető kérdés maradt tehát megválaszolatlanul: valójában kinek az érdeke a javaslat, és miért nem a „kormány” nyújtotta be, megfelelő egyeztetés után. Az elsőre sem adtak választ –  a Tordai Bence hozzászólásában emlegetett BMW-s motorkerékpár talán mégsem fogható föl annak…

Az ellenzék megpróbált képviselői jogaival élni, akár az obstrukció vádját is magára vonva, ám Lezsák Sándor Príma-díjas levező elnök egyenként megvonta tőlük a szót.

Bármit lehet a magyar „parlamentben”.

Volt néhány hozzászóló, aki fölvetette: talán meghibbantak a fideszesek, mostanában olyan javaslatokat nyújtanak be.

Elűzik a CEU-t az ocsmány, antiszemita sorosozás keretében; korlátozzák a gyülekezési jogot; üldözik a hajléktalanokat; szétverni készülnek – az oktatás és a felsőoktatás után – az MTA-t is stb.

*

Ez a helyzet tehát – mondhatni, a „kormánytöbbség” minden mértéktartását, eszét vesztve hozzákezdett haláltáncához.

De lám csak…

A mai züllésen megvitatják a H/2681-es számú határozati javaslatot „A Magyar-székely összetartozás napjáról”. A nevében is nyomorultul hazug Nemzeti összetartozás bizoccsága a javaslatot tárgysorozatba vette.

A szöveget eredetileg Szávay István (Jobbik  Pistának jó lesz!) nyújtotta be, aztán csatlakoztak hozzá, név szerint a következők:

2018.10.19.: Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)
2018.10.25.: Dr. Molnár Zsolt (MSZP)
2018.10.29.: Kocsis-Cake Olivio (Párbeszéd)
2018.11.05.: Szászfalvi László (KDNP)
2018.11.05.: Pánczél Károly (Fidesz)

Az ember esze megáll.

Ha abból indulok ki – más hirtelen nem jut eszembe –, hogy a székelyek magyarok, az egész értelmetlensége egyértelművé válik. De nemcsak értelmetlensége, hanem provokatív szándéka is: december 1-je előtt bizonyára föl kell még dühíteni az amúgy is hibbant román sovinisztákat meg netán a nem sovinisztákat is.

Különös arcátlanságnak gondolom, hogy a javaslat a Fidesz-rezsim 9. évében az 1848. évi áprilisi törvényekre hivatkozik…

Ha van valami, ami visszataszítóan hazug, nyomorult és aljas, az a Fidesz „nemzet- és emlékezetpolitikája”. Magát valamennyire komolyan vevő ellenzék semmilyen részt sem vállalhat benne – talán még igazi ellenzéki részt sem.

De itt szó sincs „ellenzéki” szerepről: társtettesekről, nem ellenzékről kell beszélnünk.

Lehet a végtelenségig vitatkozni a rabszolgatörvényről, lehet szöges lécet, szívlapátot, bármit emlegetni – nem ér az semmit, mert nem csupán a „kormánytöbbség”, hanem az ellenzéke is hazudik. Legalábbis azok, akik társultak-társulnak ehhez a visszataszítóan botrányos és röhejes „nemzeti összeboruláshoz”.

Kapcsolódó

Éjszakai botrány a Parlamentben

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük