Kádár Nagy Imre holttestét, Orbán a szobrát gyalázta meg. Erről és sok minden másról beszélt Rajk László Kossuth–díjas építész, divattervező, a Magyar Narancsnak adott interjújában.


Rajk-butik

Rajk a demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurája volt, szamizdat füzetek kiadója, a lakásán rendezte be az úgynevezett Rajk-butikot, ahol Magyarországon betiltott művekhez lehetett hozzájutni:

“A lengyelek jöttek rá először, hogy korábbi illegális mozgalmakkal szemben a 20.század vége felé a nyilvánosság nem elárul, hanem megvéd. Azt hiszem, egészen a rendszerváltásig kevesen értették, hogy a Beszélőben miért állnak ott a nevek, címek és telefonszámok. Ez volt a védelem. Nem a politikai ellenállás volt fontos nekünk, hanem a független kultúra megteremtése. Máig büszke vagyok arra, hogy noha már valamivel korábban megjelent a gépelt és stencillel sokszorosított Beszélő, a legelső nyomtatott könyvünk Petri György verseskötete volt.”

Kíváncsisága vitte a politikába

Kiért arra, hogy Szabad Demokraták Szövetsége megalakulása után, és tulajdonképpen a kíváncsiság vitte a politikába. Izgatta, hogyan kell csinálni. De hamar kiderült, hogy rossz politikus, mert nem volt olyan ambíciója. Amikor megismerte belülről a működését, elfogyott benne a tűz. Beszélt arról is, meddig tartott a hite a politikában:

“Még mindig megvan. Sőt, nagyon optimista vagyok. Ha megnézzük, hogy Európában hol és miért tüntetnek, megint büszke lehetek, mert most újra Kelet-Európa küzd az emberi jogokért, a demokráciáért. Nincs az a furcsa kavarodás, ami mondjuk, a francia sárgamellényeseknél. Kelet-Európa mostani tüntetésein olyasmik vannak a zászlóra tűzve, amik mellé teljes szívvel oda tudok állni. “

Az újratemetési díszlet

Éppen 30 éve, 1989-ben a Hősök terén Bachman Gáborral együtt csinálták Nagy Imre újratemetésének azóta ikonikussá vált díszletét. Idén júniusra, az évfordulóra nagyszabású állami megemlékezés készül:

“Nyilvánvaló, hogy újabb történelemhamisítási szándék tanúi vagyunk, Orbán Viktor újra el akarja lopni ezt az ünnepet, mint tette 1989-ben a koporsók mellett. Amellett, hogy szomorú és szégyenteljes, engem az zavar benne a legjobban, hogy teljesen irracionálisnak érzem. Semmi következetességet nem látok benne, az óvodai kiscsoportosok csak azért is logikáját juttatja az eszembe, de nemcsak infantilis, hanem végtelenül gonosz és irgalmatlan. Ebbe bele lehet halni. Néhányszor tanúja voltam már annak, hogy valaki rossz ideológiát támogatott, később átgondolta, és nagyon nehezen jutott el odáig, hogy magának is bevallja: tévedett. Még nehezebb ugyanezt nyíltan felvállalni, pláne kijavítani. Kiskölyökként megtapasztaltam ezt a börtönből kiszabadult anyám mellett. Jöttek hozzá régi ismerősök, hogy megírták azt a cikket, de nem gondolták volna, hogy. És kimondták: nektek volt igazatok.”

Bízik abban, hogy a jelen helyzettel való szembenézésre nem kell évtizedeket várni:

“Ha belegondolok, most kerülnek az egyetemekre azok a fiatalok, akik már a Fidesz-érában szocializálódtak.”

A mai húszévesek keveset tudnak a rendszerváltásról,

számukra azok az idők már a történelem lapjaira tartoznak:

“Emiatt aggasztó a Nagy Imre körül is tapasztalható történelemhamisítás. Megkockáztatom, a Fidesz át akarja kulcsolni a rendszerváltást 1989. március 15-re. Levenni az újratemetésről a hangsúlyt, és áttenni a márciusi nagy, százezer fős tüntetésre. Nem véletlen, hogy a Parlament szimbolikus teréről és környékéről – az agrárminisztérium épületének falába helyezett kis bronz golyónyomokon kívül – mindent eltüntettek, ami 56-tal kapcsolatos volt. Most elvitték onnan Nagy Imre szobrát is. Kádár a holttestét, Orbán a szobrát gyalázta meg. Nem mindegy, mivel mit üzenünk. Én a kultúrán keresztül érkeztem a demokratikus ellenzékbe./……./ ” Ma ugyanúgy a kultúrában van a kitörési lehetőség. A párhuzamos kultúrában, ami független attól, hogy mit akar a Nagy Testvér.”

Tervez, oktat, előad….

A világ sok pontján filmdíszletet tervez, oktat, előadásokat tart. Szerencsésnek tartja magát abban, hogy számára éppen akkor adódott ez a lehetőség, amikor Magyarország kezdett egyre lehetetlenebb hellyé lenni. Ordító különbség van a hazai és a külföldi filmes csapatok együttműködése között:

“Gondolom, nem lehet büntetlenül élni. Harc van, bizalomvesztés az emberek között, nyilván kényszerűségből, de ez meglátszik egy csapatmunkára épülő folyamatban. ” /……. / ” Ezt máshol már kezdi felváltani a konzultatív, operatív működési forma. Nálunk ebben történik most visszafordulás. Nem tudom, hogy ez sajátos magyar jelenség, vagy a térségre jellemző. De úgy éreztem, a rendszerváltás óta itt is elindultunk a nyitottabb irányba, ami most valahogy megtorpant. “

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét