Hol volt, hol nem volt, de lehet, hogy igaz se volt. Volt egyszer egy nagyon veszélyes város, úgy hívták, hogy Bécs.
Gyerekek, hallottatok már Bécsről?
Nem? Hát milyen gyerekek vagytok ti, ha még a Lázár János videóját sem láttátok? Úgy reszketett a Lázár János, amikor Bécsből videózott, hogy száz kilométerről is idáig hallatszott. Attól félt a Lázár János, hogy az ideiglenesen Bécsbe állomásozó migráncsok elveszik a munkáját, nem tisztelik a kultúráját és nem tartják be a törvényeit.
Na, hogy a lényegre térjek. Merthogy nem erről akarok beszélni, hanem másról. Arról teszem azt, hogy az Igazságos legnagyobb lánya, Ráhel és az ő férjeura úgy döntöttek, kell egy kis adrenalin az életükbe.
Gyerekek, tudjátok, hogy izgalomnak mondják magyarul, amikor valaki adrenalinról beszél?
Merthogy nem volt nekik izgalmuk semmi. A szaros pelenkát lerakták Horvátországba”, mi maradt még nekik ugye változatosság? Igazatok van, gyerekek, az OLAF-jelentés. Hogy rogyna rájuk az ég!
Na szóval, ezek a Rásiék az izgalom miatt döntöttek úgy, hogy elmennek Bécsbe, soppingolni. Ami magyarul vásárlást jelent. Fogták a Gucci hátizsákot, mert az ő köreikben az ilyen családi hagyomány. Apuka is hátizsákkal különrepülőzik, amikor épp nem arra ébred, hogy derékba rúgták.
– Mi lesz, ha migráncsokkal találkozunk? – kérdezte a Rási férje, Pisti. Aggodalom volt a hangjába’.
– Eladunk nekik egy kis közvilágítást, aztán majd mikor az orrukig sem látnak a sötétségtől, szépen elpucolunk – mondta a Rási.
Ezen aztán jót nevettek,
mert ők is tudták, hogy annyi migráncs, amennyivel az apuka médiája eteti a magyarokat, csak az apuka médiáinak a meséiben van.
Gyerekek, akarjátok tudni a mese végét?
Igen? Akkor elmondom: ennek a mesének sajnos még nincs vége: Rási és Pisti, meg a többi hasonszőrű boldogan élnek, amíg meg nem halunk.
