Régi karácsonyok emlékei – Kígyózó sorok, megpakolt furgonok – Fideszesek! Nincs mentségetek!

Amint az utóbbi években mindig, most is dermedten néztem fotelemből a képsorokat a dilidobozban. Arról tudósítottak, hogy magánszorgalmú személyek és karitatív szervezetek karácsony előtt ezúttal nem köztereken osztottak meleg ételt ezreknek, hanem autókba pakolva, dobozokban házhoz szállítottak élelmiszert a rászorulóknak. Cseppek a tengerben. Aztán vettem a telefont és kinyomkodtam a segélyvonal gombját. Egyszer.

És akkor eszembe jutott:

a szerkesztőm azt kérte, hogy – tekintettel a közelgő ünnepre – ugyan idézzem már fel valamely kellemes, megénekelhető karácsonyi emlékem, végtére is elég régen vagyok már a világon, biztosan megéltem ünnepi pillanatokat. Ha írok róluk, talán némi derűt lophatok az olvasók arcára még ebben a mai szennyes magyar világban is. A képernyőre tekintve éppen a megfelelő lélektani pillanatban jutott eszembe ez a kérés és néhány emlék.

1956 novemberében jártunk,

amikor apám egy késő őszi estén tisztességes méretű csomaggal állított haza. Segélycsomag volt. A kartonládából a messzi, titokzatos Nyugatról érkező kincsek kerültek elő, pléhdobozban keksz, csokoládé, tejpor (rémisztően pocsék volt), és egy csomó más finom és hasznos dolog, amelyeket tíz évem minden kíváncsiságával és tájékozatlanságával értékeltem a maga – egyébként teljesen hétköznapi – rendkívüliségében. Minden különleges, mert ismeretlen volt, így aztán aznap este három fivéremmel együtt magunkat ünnepi hangulatba ringatva éltünk át amolyan elő-karácsonyt. És amint emlékeimet most összevetettem a képernyőn pergő látvánnyal, felidézhettem magamnak, hogy habár akkoriban évekig nem ment nekünk valami jól, és a reggeli-vacsora sokszor volt zsíroskenyér teával, ennivalónk mindig volt. Soha nem álltunk sorba segélykonyha előtt meleg ételért. Karácsony előtt egy hónappal anyám minden évben feltette a nagy kérdést: na gyerekek, karácsonykor ajándék legyen vagy kaja? És mi kórusban feleltük: Kaja! És volt kaja. Méghozzá jó kaja, mindenkinek elég kaja. Pedig mi négyen, fiúk, elég szép mennyiséget eltakarítottunk nem csak karácsonykor, hanem egyébkor is. És mindig volt némi apróság is ajándékba, például könyv. Nem véletlen, hogy anyám állandóan visszatérő, kedves ügyfele volt a sarki zálogháznak.

Most nézem és talán látom is a tudósításokat

az éhezőknek szánt karácsonyi csomagokról-fuvarokról, és azt gondolom, fillérek is alig jutnak a tengődőknek, kisnyugdíjasoknak, állásukat, jövedelmüket vesztett életerős embereknek, gyerekek éheznek és fáznak sokhelyütt az országban, s közben tankokat, meg rakétákat veszünk, templomok építését finanszírozzuk itthon és Mexikóban, őrületes összegek mennek el az államkasszából falábú, importált focisták milliós fizetésére, s ország-világ tudja már, hogy Mészáros Lőrincnek – közpénből -. több esze van mint Mark Zuckerbergnek. Az Unió nekünk kiosztott milliárdjainak pedig nyoma vész.

Kedves szerkesztő kollégám! Nem igazán tudok most karácsonyi hangulatot ébreszteni a járvány miatt sem. Csak tényekről, igaz történésekről tudok írni az ünnep kapcsán, s összegezésként mindössze annyit:

figyeljetek rám mihaszna, nyomorult fideszes vezérkar! Sem az idei karácsonyra, sem az ország állapotára nincs mentségetek!

horoszkóp

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük