Rudas János: Orbánnak egy szavát sem hiszem

Rudas János szociálpszichológust régóta foglalkoztatja a jelenlegi rezsim és a hozzá idomuló nép természete. Röviddel az önkormányzati választás után igencsak figyelemreméltó, mit gondol a szakember az itthoni viszonyokról, miképpen látja Orbánt és az általa felépített hatalmi rendszert.

A pszichológus most olvassa

Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival című könyvét, ami több mint száz évvel ezelőtt, a dualizmus korában játszódik, de néha a fejéhez kap, mennyire tetten érhető már akkor is a legtöbb gondunk gyökere:

“A rangkórság, a házasodási szokások, a dörgölőzés, a ravaszkodás, a gazsulálás, a csókosok helyzetbe hozása, a karizmatikus vezető iránti rajongás, a teljes alárendelődés, amiért a közmunkát osztó polgármesternek ma szavazattal kell hálálkodni. A népesség jelentős része beszorult egy alárendelődő, autonómiahiányos sorsba, ami nehezen változtatható.”

A társadalmi csoportok hazánkban kasztrendszerszerűen vannak elzárva egymástól,

a társadalmi mobilitás, amely korábban sem volt számottevő, az utóbbi két-három évtizedben erősen lecsökkent. Kevés az esély, hogy valaki átkerüljön egy másik csoportba:

“A zárt csoportok között hatalmas szakadékok vannak, a rend¬szerváltás óta, de főként az utóbbi tíz évben még inkább szétnyílt az olló szegények és gazdagok között. Ezek a státuszok nagyon lassan ¬változnak. De gondolhatunk a né¬pesedés té-májára is, ami kormányok, rend¬szerek visszatérő problémája.” /…….. / ” Ma megint vannak intézkedések, felvetnek értelmetlen dolgokat, előjött az agg¬legényadó ötlete, de rövid távú eredmények után mindig visszaáll az eredeti állapot, és főleg azért, mert a társadalmi kultúra olyan, amilyen.”

„aki nincs velünk, az nincs”

Kitért arra is, van-e esély a kiegyezésre az „aki nincs velünk, az nincs” gorombaságát gyakorló Orbán-kormánnyal:

“Esély elvileg mindig van: hirtelen megvilágosodik a főnök, a kedves vezetőnk, és más ember lesz. Nem hiszem. Ő egy kiváló taktikus. Ahol lát valami rést, ami a szempontjainak megfelel, azt érzékeli. De ezek rövid távú meglátások, amiket a szavazatszerzési szándék, a hatalom mozgat. Centralizált hierarchia jött létre, ahol legfölül dől el minden.”

Orbánnak elég volt a taktika a hatalom bebetonozása,

és hogy maga alá rendelje azokat a társadalmi csoportokat, akik eldöntik a választásokat. Hogy mi lesz az országgal, nem izgatja különösebben. Orbán egyik legfőbb mozgatórugója szerinte:

“Nagyravágyás, ami összefügg a csekélyebb értékűség érzésével, amiből részben úgy tud kitörni valaki, ha benne van a magasabbra törni akarás vágya. Egyébként a hatalom nem szitokszó, főleg egy politikus számára, de Orbán személyiségébe belefér, hogy mindenáron meg akarja tartani a hatalmát, és ehhez minden eszközt felhasznál.”

Elképzelhetetlennek gondolja, hogy Orbán szentül hiszi, amit csinál:

“Egy szavát sem hiszem. A tanácsadói és a propagandistái mindenfélét elé tesznek, elolvassa, megérti, mert nem ostoba, megvan a magához való esze, de ki tudja, mire gondol, beleértve a cinikus sorosozó, kommunistázó szövegei.” /……./

„Ha nemzetben és kereszténységben gondolkodna, akkor ennek lennének következményei, akkor fájna neki, hogy magyarok milliói nyomorognak, rossz körülmények között élnek. Nem fáj neki, mert nem érdeklik az emberek. Olyan, mint a graffitizők, akik ráfestenek egy utcanévtáblákra valami szerintük jópofát, de az, hogy valaki emiatt eltéved, nem érdekli őket.”

Egyszerűbb lenne az országnak, ha majd ha bekövetkezik Orbán elengedhetetlen bukása, hogy futni hagynánk az eltüntetett milliárdokkal. Az országot azonban megmételyezte, aminek sajnos messze ható következményei vannak:

“Ha csak pénzbe kerülne, abból könnyebben föl lehetne állni, de ez a rezsim rengeteget roncsol, a lelkekben roncsol, és ez hajszálereken szivárog a hétköznapokba” /……/ “Van egy mondás: ha valamit a politikusok eltolnak, ugyanannyi év a helyrehozása. Nem tudom, igaz-e, de minél tovább roncsol a rendszer lelkeket, embereket, gondolatokat, kultúrát, annál tovább tart megreparálni.”

Orbán nem tud emelt fővel veszíteni

A vasárnapi választás eredményeképpen komoly repedések támadtak Orbán korrupt, zsarnoki rendszerén. Orbán nem tud emelt fővel veszíteni, kétségünk ne legyen, igyekszik “bosszút” állni a tegnapi győzteseken. Eszközökben már régen nem válogat, Putyin és Erdogan jó tanítómesterek, példaképek a számára. Legszívesebben talán az egész országot beöltöztetné katonai egyenruhába, hogy “hadvezéri” hajlamait kiélve, katonásdit játsszon. A Borka pucér feneke nem a szituációtól volt nagyon szánalmas. A győri polip egyik vezérfigurája megmutatta maga meztelen valóságában, miképpen is működik a NER, hogyan lehet visszaélni az emberek bizalmával, miképpen lehet a családi kasszát feltölteni.

Az ellenzék komoly esélyt kapott vasárnap arra, hogy megmutassa, lehet a népet úgy is szolgálni, hogy közben nem lopják el a családi ezüstöt. Az ellenzék soraiban megbúvó? hatalom-, és pénzbrókereket nem szabad a közpénz közelébe engedni, mert a tisztesség, a hitelesség a tét. Azok, akiknek a nevét a városi legendákban összekötik a Fidesz pénzlenyúlóival, akkor segíthetnek az ellenzéknek, ha nem teszik ki a napra az arcukat.

Mert a lelkekben nem csak Orbán tud roncsolni.

Az eredeti cikk a Népszavában  olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük