Sárosdi Lilla, a „legelszántabb magyar”? – közönségszavazást indított a TASZ

Biztosan emlékeznek még Sárosdi Lilla színésznőre, a hazai #metoo kampány elindítója, kirobbantójára. A színésznő 2017-ben állt ki saját történetével a nyilvánosság elé a szexuális zaklatás érzékeny és fontos témájában. Sokan érezték, hogy megalapozott és megingathatatlan véleményük van, annak ellenére, hogy soha nem derült ki, mi hogyan történt.

Szabad-díj

Legutóbb idén februárban nyilatkozott a zaklatási ügyről, amikor az őt zaklató rendező visszatért a színházi életbe. Ekkor elkeserítőnek nevezte, hogy a színházi szakma nagy részének az volt az érdeke, hogy az ő ügye „megfulladjon”. Bár úgy tűnik, a társadalom egy része még nincs felkészülve a szembenézésre a nőket ért erőszakkal szemben, de az biztos, hogy Sárosdi rengeteget tett azért, hogy sok nő szabadabban élhesse az életét. Vegyél részt közönségszavazásunkban, segíts nekünk megtalálni a legszabadabb magyart – írta közösségi oldalán a TASZ.

„Magyarországnak óriási szükség van szabad emberekre, és arra is, hogy ezeket az embereket minél többen megismerjék, a példájukból erőt, ihletet merítsenek. Huszonötödik születésnapunkra díjat alapítunk, hogy megtaláljuk azokat, akik a lehetőségeikhez mérten a legtöbbet tették, teszik azért, hogy Magyarország szabadabb legyen. A díjjal az a célunk, hogy minden évben legyen legalább egy olyan este, ami a hétköznapi hősökről szól. Olyan emberekről, akik nem a reflektorfényért élnek, de mégis felkarolják a legfontosabbakat közös ügyeink közül. Olyan emberekről, akik mindennapi teendőik mellett azért küzdenek, hogy mások életét szabadabbá varázsolják. Május 4-én, az első Szabad-díj díjátadóján őket ünnepeljük!”

Sárosdi Lilla: Elkeserítőnek és borzasztóan szomorúnak tartom, hogy mennyire hatalomféltő, gyáva, színházi (is) vezetők vannak Magyarországon

A vélemény szabad….., nem vagyunk egyformák – szerencsére!

Az alábbi véleményt a legnagyobb közösségi oldalon találtuk:

„Előre szólok, megosztó leszek. A szó legrosszabb értelmében. S. L. valóban érdemes a díjra. Ám nem meg-, hanem kiérdemelné. A saját tudatos és/vagy tudattalan érdekein kívül semmi más nem motiválta arra, hogy húsz éve aszalt történetét nem kicsi művészi átéléssel és némi rendezői segédlettel kisírja magából.

És akkor most jöjjön az, amit következmény etikának szokás becézni.

Vajon mit ért el vele?

1.) Ismeretlen rétegszínésznőből országosan ismertté vált
2.) A hazai mítu mozgalom arca lett
3.) Bántalmazottak tömegét zaklatta fel
4.) Az egykori traumatizáltak túlélesi (megkűzdési) folyamatát megzavarta
5.) Forgalmat generált a pszichológusoknál
6.) Az általa megvádolt rendező több évtizedes rendezői karrierjét négy perc alatt szétporlasztotta, miközben nyilvánvaló, hogy soha nem derül ki az igazság…

A mítu hosszú távú hatása kapcsán egyre nagyobb a bizonytalanság. Csak annyi vált biztossá, hogy a zaklatasi vád önálló kommunikációs és politikai eszköz/módszer lett.
S. L. tehát érdemes a díjra. Már csak ezért (is)…

P.S.: Kedves most leíratkozó ismerősöm! Ha emiatt törölsz, hajrá! Csendben jegyzem meg, én is érintett vagyok és nem lettem jobban… amúgy meg itt a tavaszi nagytakaritás ideje!”