Sárosdi Lilla: volt, aki Szent Johannának tartott, volt, aki kurvának

Sárosdi Lilla nevét 2017-ben az is megismerte, aki sosem járt színházban: ő volt az első Magyarországon, aki a Weinstein-botrány után összeszedte minden bátorságát, és nyilvánosság elé állt egy huszonhárom évvel korábbi sztorijával.

Sárosdi elmondta,

hogy egy „nagyrendező” kocsikázni hívta 17 éves korában, majd elővette a péniszét, és közölte vele: „Puszild meg!”, mire ő zokogni kezdett, a rendező egyik, szintén a kocsiban ülő barátja pedig maszturbálni kezdett előtte. Sárosdi pár nap múlva elárulta, hogy Marton Lászlóról beszélt. A bátorsága sokakat inspirált, hogy elmondják az eddig szégyellve titkolt saját zaklatási történeteiket is.

A színésznővel, az Index készített interjút. Ebből szedjük csokorba az olvasóink számára legérdekesebbnek gondolt részeket.

A Marton-ügy segített abban, hogy ne féljen a szakma haragjától, ne tartson attól, hogy majd az őszinteségéért cserébe kihagyják jó kis zsíros melókból:

“Nem vagyok egyetlen igazgatónak sem a lekötelezettje, nem tudnak rám a szokásos módokon nyomást gyakorolni. Mondjuk pont ugyanezért nem is a szakma volt, ami kiállt mellettem és az ügy mellett. Volt, aki Szent Johannának tartott, volt, aki kurvának, és volt, akik inkább csak hallgattak, és akikkel zavarba ejtő pillanataim voltak. Azzal sem értek egyet, hogy a színház igazgatóknak hallgatniuk kéne, mondván, nekik felelősségük van a társulattal szemben; szerintem épp ezért a felelősség miatt kéne megszólalni.”

Korábban ahol csak tudta – főleg a színházi közegben – mindenkinek elmesélte ezt a történetet, mert igyekezett tőle megszabadulni:

“Szörnyű belegondolni abba, hogy mennyien élhetnek úgy, hogy a környezetük számára teljesen elfogadott az ő megalázottságuk; volt egy pont, amikor megéreztem a saját felelősségemet abban, hogy a hallgatásommal én is konszolidálom, elfogadom azt a rendszert, amiben rég hozzászoktunk a seggpaskoláshoz, a tapogatásokhoz.”

Az amerikai színésznők bátorsága is inspirálta,

és úgy érezte, hogy ha rajta kívül csak egy másik áldozat is van, az már az ő felelőssége is. Mert akkor már nem áldozat , hanem tanú.:

“Azt hittem, így mondom is és nem is, de ez csak ködösítés volt, elnézést is kértem érte. Dés László, az előadás zeneszerzője azt írta nekem, együttérzéssel, szeretettel áll mellettem, de nem jó, amit csinálok, írjam le a nevet. Szolidáris volt velem még akkor is, amikor nem értett egyet velem, és ez sokat segített. Addigra már nem érdekelt, mennyit kell fizetnem esetleg a bíróságon, akkor is kimondtam volna a nevet, annyira éreztem a nyomást, és hogy sokan mellettem vannak. És ekkor már kezdett hívogatni a többi áldozat is: értük is tettem.”

Nem bánta meg,

hogy nyilvánosságra hozta a történetét, visszacsinálni soha nem akarta, egy pillanatig sem volt benne megbánás:

“Durván nekem jöttek, miután az egyik jobber hírportál elkezdte osztani a Lúzer című előadás hatperces előzetesét. Eleinte úgy éreztem, kötelességem mindenkinek válaszolnom, aki ír nekem, bár amelyik úgy kezdődött, hogy „Te büdös kurva”, azokat nem olvastam végig, bár eleinte azért megviselt. Azóta is küldenek mindent, de már nem követem a kommenteket.”

Nagyon hálás

azoknak az áldozatoknak, akik merték vállalni a történetüket, és azoknak, akik akár a szakmából, akár a szakmán kívülről támogatták, mellé álltak:

“A nyilvánossággal járó terhet sajnos nem lehet megúszni. Ez így működik. De így egy fokkal mélyebbre ment ez az ügy, így talán valamennyivel többen értették meg, hogy a hallgatás nem megoldás. És ez jó.”

Marton bocsánatkérését, amiben valójában semmit sem ismert el, azonnal elfogadta:

“Én is pontosan éreztem, hogy hiányzik az igazi felismerés és megbánás, de abban akartam élni, hogy a bocsánatkérés megtörtént, hogy én is és ő is felszabadulhassunk. A bocsánatkérés egy nagyon fontos üzenet a társadalom felé is: el kellett hangoznia, hogy érezzük, sosem késő bocsánatot kérni. Szerettem volna, ha ez eljut ahhoz az országhoz, ahol ez nem menő.”

Veszélyes és káros lehet a „metoo” kampány

Ehhez pofa kell! Az Origó bepróbálkozott Schilling Árpádnál

Sárosdi Lilla így kíván boldog karácsonyt Orbánnak

Egy hozzászólás itt: “Sárosdi Lilla: volt, aki Szent Johannának tartott, volt, aki kurvának

  • Avatar
    2018.02.03 - 15:44
    Közvetlen hivatkozás

    Se nem szent, se nem kurva. Egy egyszerű celeb, akinek a rendező férje így gondolta biztosítani azt a celeb-ötpercet, ami ismertebbé tette. annyira, hogy tele volt vele a média, és még a színpadon-maszturbálós kvázi-pornót is megmagyarázták, mint Lilla lelki nyomorának manifesztációját.
    A történetében ugyan semmi nincs, amit bizonyítani, vagy akár valószínűsíteni lehetne, minden részlete előfordul színpadi előadásokban (az övében), de a rendezés elég jó volt.
    A férje kicsit ugyan túltolta a saját szerepét, de ennyi neki is járt. Mielőt az asszony lejátsza a színpadról.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük