Kerítésen innen
Schmidt Mária szelektív bánata
Ma emlékszik a nemzet azokra, akiket rabszolgaként dolgoztattak a Gulagon, és akik közül több tízezren soha nem térhettek haza.
„Gulag, Katyn, Recsk, Kistarcsa, Tiszalök, Hortobágy, Andrássy út 60., Berlin-Hohenschönhausen, Ljubjanka ̶ Sötétség délben, Állatfarm, 1984. Csak azért éltük túl, mert Franz Kafkát idézve: van bennünk valami elpusztíthatatlan. A szabadság vágya, a hit, az ősök szeretete, a hagyomány, a kultúra tisztelete, a nemzeti közösség megtartó ereje, a megmaradás, a túlélés akarása. Az az elpusztíthatatlan képesség, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között.”
Mi lehetne az ilyen szép gondolatban visszataszító? Semmi, hacsak azok szerzője nem, aki már többször bizonyította, hogy a magyarság nem minden mártírjával ilyen empatikus.
A bejegyzés szerzője pedig nem más, mint Schmidt Mária, a Terror háza főigazgatója, Orbán Viktor egyik fontos ideológusa.
