Egyedül – és egyenetlenül – emlékezés Schubert Évára

„Még soha senkinek nem mondtam ennyi szomorú dolgot, mint magának!” – jegyezte meg, miközben kikísért a lakásából. S közben mosolygott. Én pedig meghatódtam. Schubert Évából – akitől a nyáron vettünk végső búcsút – csak úgy ömlött a sok gondolat, történet, a tények, a nevek, a helyek. Bámulva hallgattam őt, és szinte ittam minden szavát. [mnky_ads … Bővebben: Egyedül – és egyenetlenül – emlékezés Schubert Évára