Semjén: “celebeknek nevezett erkölcsi roncsok azok, akiket a tömegmédia a társadalom elé állít egyfajta példaképként”

Talán soha nem volt akkora szükség példaképekre, mint most, a mi korunkban – hangsúlyozta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hétfő kora este a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. Semjén Zsolt a győri Püspökvárban boldog Apor Vilmos vértanú püspök halálának 75. és boldoggá avatásának 23. évfordulója alkalmából megújított és kibővített emlékkiállítás átadóján vett részt.

“celebeknek nevezett erkölcsi roncsok azok, akiket a tömegmédia a társadalom elé állít egyfajta példaképként”

“Fontos, hogy ezzel a világrontással szemben legyenek méltó példaképek, akik az örökkévalóság felé is példaképek”.

Apor Vilmos püspök ilyen volt – tette hozzá. A vértanú püspök azt a keresztény szeretetet élte és mutatta meg, amely “mindig minden korban érvényes”.

Apor Vilmos vértanúsága világosság volt a náci és bolsevik “sötétség” idején. Az a mécses volt, amely a történelem “talán legsötétebb időszakában is világított” – mondta.

Nem véletlen, hogy az egyház a vértanúkat és a szenteket mindig is tisztelte és példaként állította a társadalom elé. Apor Vilmos a Harmadik Birodalommal állt szemben, majd a vértanúság pillanatában a Szovjetunióval. Ma már

“mindkettő a történelem szemétdombján” van, viszont Apor Vilmos a mennyben, oltárainkon tiszteljük”.

Így ma is példát jelent mindannyiunknak – mondta Semjén Zsolt.

Apor 1944 pünkösdjén így prédikált:

„És aki megtagadja a kereszténység alaptörvényét a szeretetről és azt állítja, hogy vannak emberek és csoportok és fajták, melyeket gyűlölni szabad, és azt hirdeti, hogy az embereket kínozni szabad, legyenek azok akár négerek, akár zsidók, az bármennyire kérkednék is azzal, hogy keresztény, olyan, mint a pogány és nyilvános bűnös.”

Bújtatta és vatikáni menlevélhez segítette az üldözött zsidókat. Győr 1944. áprilisi bombázása után mindenkit befogadott, akinek nem volt lakása, vagy menekülnie kellett, és senki mástól nem remélhetett segítséget. A püspökvár pincéiben több százan voltak már, amikor 1945. március 28-án Győrbe bejöttek a szovjet csapatok, és heves harcok dúltak városszerte.

Veres András győri megyéspüspök,

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke azt mondta, hogy Apor Vilmos halála, politikai helyzete hasonló volt a mai helyzethez. Kiemelte, hogy a megújított kiállítást úgy rendezték be, hogy a szemlélő ne csak fizikailag járja végig a püspök életútját, hanem lelkileg is.

Kiss Tamás, a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár igazgatója

a tárlatról azt mondta, hogy első része Apor Vilmos születésétől, családjának és neveltetésének bemutatásával kezdődik, majd gyulai lelkipásztori tevékenységével lehet megismerkedni. Megemlékeznek a második világháború alatti tevékenységéről, a zsidóság mentéséről, majd a győri bombázásokról. Ezt követően a kiállítás eszközrendszere is változik, egyebek mellett a püspök utolsó három napját színházi eszközökkel jelenítik meg, de a tárlatot narráció, fény és hanghatások is kísérik. A püspökvár pincéjében felújított és kibővített kiállítást a Bethlen Gábor Alapkezelő is támogatta.

A tárlat a járványügyi szabályok miatt egyelőre nem látogatható.

Apor Vilmos (1892-1945) Segesváron született. 1915-ben Nagyváradon szentelték pappá, szolgálatát Gyulán kezdte. 1941. február 24-én szentelték püspökké Gyulán, március 2-án kezdte el szolgálatát Győrben.
Apor Vilmos püspökként is folytatta a plébánosként elkezdett szociális és karitatív tevékenységét, aktívan fellépett az üldözöttek védelmében. 1945-ben a Püspökvár pincéjében több menekültet is rejtegetett. Március 30-án, nagypénteken egy orosz katona hasba lőtte, a sebesülésbe két nappal később belehalt.

A vértanú püspököt II. János Pál pápa 1997. november 9-én avatta boldoggá.

A Városi Kurír hírei itt olvashatók >>>>>>

figyu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük