Mi leszel, ha nagy leszel? Nem túlságosan eredeti kérdés, de a legtöbb gyereknek túl kell esnie rajta. Sok gyerek rendőr szeretne lenni, orvos, mozdonyvezető. Később költő, gyógyító, tanár. Futballista, úszóbajnok, bokszoló. Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász.
Felfedező akar lenni az ember gyerekként.
Magas hegyeket meghódítani, mások által még nem látott mélységekbe merülni. Felfedezni a gyógyíthatatlan betegségek ellenszerét. Új, minden eddiginél okosabb telefont kitalálni. Megalkotni a szupernél is gyorsabb számítógépet.
Az iskolai szavalóversenyen kipirult arccal, gombóccal a torkában, de tiszta szívvel József Attilát szavalni:
„A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj…”
A hazaszeretetről vitázni baráti társaságban, s végső érvként hajnali fél 3-kor Radnótit idézni:
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország…”
Színpadon állni és a beat-korszak himnuszát énekelni:
„I can’t get no Satisfaction!”
Magyar színpadon állni és nemzedékek himnuszát énekelni:
„Ha én rózsa volnék…”
Senki sem úgy képzeli gyerekként,
hogy felnőve cinikus gazember lesz, aki lebontja a jogállamot, padlóra küldi az egészségügyet, lebutítja az oktatást, és leválthatatlanná teszi magát
Amikor megkérdezik, hogy mi leszel, ha nagy leszel, egyetlen gyereknek sem az jut az eszébe, hogy felnőttként diktátor lesz belőle.
