Siófok polgármestere: gondold át Barátom! Ne csak fennhangon énekelje a magad fajta, hogy “egy vérből valók vagyunk”, hanem úgy is viselkedjen!

Dr. Lengyel Róbert, Siófok ellenzéki pártok támogatásával megválasztott polgármestere nem ijed meg a saját árnyékától.  “Amikor alig egy hete írtam arról, hogy egyszerre 3 ellenzéki miniszterelnök jelölt-jelölt is járt nálam, egy „nagy magyar” le is hazaárulózott rögvest, persze a számítógép képernyője mögül bátorkodva. Üzennék én most ennek a bátornak valamit. Szóval hazaáruló és még csak nem is igazi magyar? Én?” – kezdte közösségi oldala bejegyzését.

“Gondold át Barátom!

Divatját éljük annak, amikor, főképp a klaviatúra mögött ülve, hétköznapi emberek, vagy a tv képernyők előtt magas beosztású valakik oly könnyedén írják, mondják más honfitársaikra, hogy „hazaáruló”, meg „nem igazi magyar”. Én is megkapom ezeket néha, választási időszakokban gyakrabban is. Aztán, amikor egy-egy éjjeli lesen, vagy pecán van időm elgondolkodni az élet nagy dolgain, próbálok fogalmakat a helyükre rakni, kérdéseket megfogalmazni, azokra tán választ sem várva. Amikor alig egy hete írtam arról, hogy egyszerre 3 ellenzéki miniszterelnök jelölt-jelölt is járt nálam, egy „nagy magyar” le is hazaárulózott rögvest, persze a számítógép képernyője mögül bátorkodva. Üzennék én most ennek a bátornak valamit.

Szóval hazaáruló és még csak nem is igazi magyar? Én?

Hát figyel Barátom! Magyar vagyok. Az apai anyai ági nagyszüleim a délvidéki Bácskából Siójutra áttelepült magyarok (Bata család). Az apai apai ág Kilitiből Ádándra áttelepült magyarok (Lengyel család). Anyám ágairól (Zakariás és Pető családok) kevesebbet tudok, de magyarok és svábok. Volt már többször, hogy lecigányoztak (persze nem szemtől-szembe). Nem tudok róla sem én, sem a szüleim, hogy lettek volna cigányok a felmenőink között.

Ha lettek volna, nem tagadnám meg, de nem voltak. A felmenőim egyszerű emberek mind. Falusi parasztok, kétkezi, dolgos melósok.

Apai ágon a nagyszülők és dédszülők kulák listára tett, eredendően jobb módú emberek voltak, akiket a kommunisták anno meghurcoltak, a padlásukat leseperték. Apám meséli, kicsi gyerekek voltak, amikor a disznóknak félre tett apró krumpliból tudott a nagyanyám ételt készíteni nekik, mert minden mást elvettek tőlük. A nagyapámat ávosok meg is verték. Anyám apja félárva volt, már gyerekként gürizett, mert egyébként enni sem lett volna mit Aztán megjárta az orosz frontot, sebesült is a hazáért, de az Isten haza segítette, hogy aztán megszülethessen az anyánk. Anyám anyja egy sokgyerekes és igen csak csóró család sarja volt, no és szintén már gyerek fejjel félárva. Ő is gyerekként kezdte túrni az édes magyar földet.

Apám lassan 80 éves

Végig gürizte az életét, soha sem volt gondja a törvénnyel és becsülettel dolgozva, a két kezével teremtett meg hármónknak mindent, amire egyszerű emberként képes lehetett. És a mai napig reggeltől estig dolgozik. Kertészkedik, disznókat nevel, túrja földet, kaszálja a csalánt. Anyám betegeskedve is gondoskodik apánkról épp úgy, mint ahogy azt velünk is tette anno. Kidolgozta a lelkét, hogy mi vihessük majd valamire.
Az öcsém tűzoltó egyenruhában szolgálja a hazát és mellette kétkezi munkával is gürizik a családjáért. A húgom szociális területen dolgozva segít másokon hosszú évtizedek óta. A feleségem kórházban szolgál tisztességgel másokat és adtam a hazának egy immár felnőtt fiút, aki szintén becsületes magyarként, becsületes munkával teremti elő mindazt, amire szüksége van. Kicsi korától magyarnak és hazája szeretetére neveltem.

Én pedig?

Az ádándi parasztház udvarából indulva, a szüleim minden lehetséges támogatását megkapva, már apró gyerekként fennhangon és valami megmagyarázhatatlan büszkeséget érezve énekeltem a Himnuszt (meg persze a mozgalmi dalokat is). Kicsi koromtól a hazám szolgálatára készültem. Aztán, ahogy terveztem is, 18 hónapig határőrként, majd közel 25 évig rendőrtisztként szolgáltam is egyenruhában, miközben többször is közel álltam a hősi halálhoz.

Többször is közelebb álltam ahhoz, hogy meghaljak a hazámért, másokért, mint azt pl. te, aki engem hazaárulózol és antimagyarozol, eltudnád képzelni.

Most, immár 53 évesen is közösséget szolgálok. Soha nem voltam büntetve, soha nem loptam meg senkit, most már van, hogy könnybe lábadt szemekkel éneklem a Himnuszt. És felnőtt emberként soha, egy pillanatnyi kétség nem volt bennem: ezért a földért, ezért a hazáért, amiért az én és vélhetően egyébként a Te őseid is a vérüket, verejtéküket adták , ha a szükség úgy hozná, gondolkodás nélkül odadobnám azt, amiből nekem is csak egy van: az életemet.

Hát mondd, kedves barátom, honfitársam:

valóban úgy gondolod, hogy csak azért, mert másképp gondolkodom, más elveket vallok és esetleg más politikusokban látok esélyt ennek az országnak, engem lehazaárulózhatsz? Csak úgy kijelentheted, hogy én nem is vagyok igaz magyar? Van erre erkölcsi alapod, isteni felhatalmazásod?

Gondold ezt át újra

Mert én honfitársamként gondolok rád még akkor is, ha esetleg oly sok mindenben nem is értünk egyet.

Ne csak fennhangon énekelje a magad fajta, hogy “egy vérből valók vagyunk”, hanem úgy is viselkedjen…

Kapcsolódó

 

siófok

5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük