Snassz

Bekérette Spanyolország budapesti nagykövetét szerdán a Külgazdasági és Külügyminisztérium a spanyol külügyminiszter „Magyarországot” bíráló nyilatkozata miatt. Nem oda Buda! Ne improvizáljon csak úgy a spanyol diplomácia vezetője! Kövesse a magyar kormánypropagandát!

Kőkemény visszautasítás

Josep Borell xenofóbiával, idegenektől való rettegéssel vádolta – Magyar Leventének, a KKM parlamenti államtitkárának szava szerint – „Magyarországot”, (nem ám csak az aktuális hatalmat, hanem a fővárosi egyetem professzorától a tanyán élő Mari néniig az ország teljes népességét is), valamint szóvá tette, hogy a hatalmi ágak nincsenek szétválasztva, nincs sajtószabadság; s pszeudodemokráciának nevezte Magyarországon kívül még a térség több államát is…

Az államtitkár kőkeményen visszautasította a spanyol külügyminiszter állításait:

„hiszen mindenki meggyőződhet arról, hogy teljes a sajtószabadság, a hatalmi ágak is elkülönülve működnek, és a magyar emberek nem idegengyűlölők”.

Propaganda-lecke

Ebből az érvelésből pedig jó okkal gyaníthatjuk, hogy Magyar Levente, a KKM parlamenti államtitkára a teljes sajtószabadság körülményei között eddig nyilván nem jutott még hozzá a kormányzati sajtószemlén és az állampárti sajtó kötelezően követendő közleményein, publicisztikáin kívül más (független és/vagy ellenzéki) sajtótermékekhez, média-tartalmakhoz. Például olyanokhoz, amelyek felrótták, hogy korlátozzák (az Országházban is) a kérdezés lehetőségeit, hogy a hatalom politikusai menekülnek a faggatódzó riporterek elől, s ha megszólalnak, jobb esetben csak a propaganda-leckét mondják fel, mellébeszélnek, letagadják a nyilvánvaló tényeket, rosszabb esetben válasz nélkül hagyják a nagy nehezen végül nekik feltett, kínos kérdéseket.

Az államtitkári tájékozatlanság persze érthető, hisz’ a kormánykritikus hangokat a hatalom egyrészt kiszorította – fórumaikat a „kézben tartott” gazdasági holdudvara révén előbb anyagilag kiszárította, majd tonnaszám vásárolta fel s állította át kormányszócső-üzemmódra –, másrészt vaskos összegekkel támogatta, hogy a központilag gyártott, és mindenünnen ontott egyen-szövegükkel sokszorosan túlharsogják a mind halkabban, mind kevesebb helyről hallatszó, és mind kevesebb helyen hallható tiltakozásokat. Mert ami nem látszik, az ugye nincs…

Amit a lakájmédia sulykol

Így az sem meglepő, ha Magyar Levente, a KKM parlamenti államtitkára azt hiszi és azt terjeszti, azt képviseli a külkapcsolatokban is, amit a lakájmédia szakmányban sulykol:

– hogy a hatalmi ágak még most is elkülönülve működnek (holott a bírák egy részét kivéve már szinte semmi nem),

– és hogy a magyar emberek nem idegengyűlölők ám. (Jééé: hatástalan volt az évek óta tartó, ezermilliárdokat felemésztő gyűlöletkampány-sorozat?).

Mert ugye a magyar emberek tárt karokkal várnak kivétel nélkül mindenkit, még a menekültet is – ha illően kopogtat a határon. Sőt, akár ki is kerülheti (átrepülheti) a pengés határkerítést, aki eleget fizet. A magyar emberek egyként hálásak is a kormánynak, mert megvédi őket – a nem kívánt idegenektől. Nem úgy, mint a folyóinkban, tavainkban, ellentengereinkben úszkáló, nagytestű, migráncspártoló, Európába jellemzően csak terroristákat és erőszakolókat importáló, s az efféle nem kívánatos elemeket ránk kényszeríteni akaró, libsibolsi, europiréz stb. ragadozók…

Badarságok helyett

Evvel az egésszel csak az a bibi, hogy a világ demokratikusabb részén (ott kiváltképpen a külügyminisztériumokban) sok és sokféle forrásból, alaposan tájékozódnak. Már csak azért is, hogy az illetékeseik ne mondjanak a tényekkel köszönő viszonyban sem álló, propagandaízű badarságokat, ne hablatyoljanak össze-vissza. Bár a diplomácia játékszabályai szerint lehet cáfolni, lehet lehazugozni őket a valóságon és az őszinte meggyőződésükön alapuló kritikus szavaik miatt, csak épp a tények ismeretében snassz.

Erről tényleg bárki meggyőződhet. Például ha megnézi az illiberális hatalom által létrehozott demokrácia-deficit „nagyszerű eredményeit”. Mondjuk: az EU-ban hol a leghosszabbak a kórházi várólisták, hol a legpocsékabbak a halálozási és megbetegedési statisztikák, hol nyílik szélesre a gazdagok és a szegények közötti olló, hol teszik utcára a legtöbb adósságba szorult családot, hol a legaggasztóbb az orvos- és pedagógushiány, honnan vándorolnak el százezerszám a fiatalok… És főleg: miért? Tán létbiztonságra, perspektívára vágynak, olyan világban akarnak élni, ahol ők is számítanak…

Gábor György: Lószart van itt sajtószabadság… közpénzekből megszerzett tévékkel, rádiókkal, újságokkal seftelgetnek!