Horror sztori: Somogyi Bélát Újpest határában a Dunába dobták

Kilencvennyolc esztendővel ezelőtt a Népszavában gyászkeretben jelent meg, ezzel a szalagcímmel: Somogyi Bélát meggyilkolták.

Somogyi Béla, a Népszava vezető munkatársa és 1920-ban felelős szerkesztője február 17-én, egy hideg téli estén fiatal munkatársával, Bacsó Bélával indult haza a Conti utcában lévő szerkesztőségből.

A Blaha Lujza téren, a ma a mártír nevét viselő utca sarkán egy csoport férfi megtámadta őket. Mindkettőjüket agyba-főbe verték, és egy autóba tuszkolták. A nyomozás hamar kiderítette, hogy Somogyit állatiasan megkínozták, szemét kiszúrták, és Újpest határában a Dunába dobták. Somogyi Béla régóta a hatalom közellensége, a magyar szociáldemokrata mozgalom egyik kiválósága volt.

Róla szól Feiszt György levéltáros mai Facebook-bejegyzése is.

A Vas megyében, Halastó községben született Somogyi Béla, a tanítóképző elvégzése után állami tanító, majd kereskedelmi iskolai tanár, 1919-től a szociáldemokrata Népszava szerkesztője volt. Következetesen küzdött a proletárdiktatúra és a fehérterror kegyetlenkedései ellen. A lapban Bacsó Béla kollégájával vallomásokat közöltek a magukat „nemzetinek” nevező tiszti terror bandák dunántúli önkényeskedéseiről és a Duna -Tisza közi vérengzésekről.

„Halálos ítéletüket” Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére mondta ki. Beniczky Ödön, belügyminisztériumi tisztviselő vallomása szerint, 1920. február elején a „Gellért szállóban felolvasták a Népszava különítmények kegyetlenkedéseiről szóló tényfeltáró cikkét, ami „általános megbotránkozást keltett”. A vezérkar tagjai közül megjegyezték, hogy „a gaz Somogyi Bélát a Dunába kell tenni”.

Horthy Miklós fővezér úr, azzal a kijelentéssel bontott asztalt: „Nem beszélni kell itt, hanem cselekedni!”

Ezt követően, 1920. február 17-én az esti órákban a szerkesztőségből távozó Somogyi Bélát és Bacsó Bélát az Ostenburg különítmény tisztjei, Kovarcz Emil főhadnagy és Megay László hadnagy elrabolták. Autóval Újpestre vitték őket, ahol a Duna partján holttestüket később megtalálták. Bár a rendőrség mindent kiderített, az ügyet eltussolták.

Több évi huzavona után, a Budapesti Királyi Ítélőtábla 1930. novemberi „justizmord”-dal felérő ítéletében megszüntette az eljárást, mondván: „… a terheltek, ha tettüket el is követték, azt abban a téves meggyőződésben tették, hogy cselekményükkel a magyar faj és nemzeti eszme érdekeit szolgálják”.