Connect with us

Banánköztársaság

Soros mindig akad

Megosztás

Most éppen Nagy Imre tűnik annak: a magyar „kormány” teljesen primitívnek, bornírtnak tűnő, ám a hatás felől nézve professzionálisan aljas, uszító terrormédia-birodalma éppen őt „értékeli újra”, azaz gyalázza, rágalmazza.

Megosztás

Most éppen Nagy Imre tűnik annak: a magyar „kormány” teljesen primitívnek, bornírtnak tűnő, ám a hatás felől nézve professzionálisan aljas, uszító  terrormédia-birodalma éppen őt „értékeli újra”, azaz gyalázza, rágalmazza.

A magyar „kormány” terrormédia-birodalma: istenem, milyen szószerkezet ez… Mindent elmond a hatalombitorlók természetéről.

Soros György abszolút első helye persze vitathatatlan

Évek óta minden valóságos és álprobléma mögé őt állítja egy hihetetlen módon működő politikusi-üzletemberi maffia.

Hihetetlen módon működő, mondom: hiszen mintha nem is emberek volnának. Annyi sötét szándékú aljasságot hordtak már össze, hogy ha emberből volnának, már régen elhányták volna magukat önmaguktól; már régen eltakarodtak volna… De ezek nem: a végtelenségig ismételgetik a bevált – bárgyúnak tűnő, de ismétlem még egyszer: kiszámítottan aljas – paneljeiket.

Szentesi-Zöldi, a „kormány” fölöttébb aktív, Németh Szilárd-i mélységekbe is lemerészkedő agitproposa pedig nyeglén kijelenti :

Az év balf@sza díj Soros Györgyé…  kifogyhatatlan pénzeszsákon üldögélve próbál a világban a maga módján káoszt okozni és ezzel a kis országgal – Magyarország (szerk.) – nem bírt….

Mostanában Nagy Imre a soros

Hát igen – ez ennek a propagandának a szomorú titka: a sunyi zsidózás. Ül Soros a maga kifogyhatatlan pénzeszsákján, és keveri a szart: „klasszikus” és a nácik-nyilasok által is fölöttébb kedvelt kép a zsidókról. Ha az ember nem érti, mitől hatásos ez a végtelenített primitívség, hát ettől: sajnos, Magyarországon a lakosság jelentős része vevő a zsidózásra; ha hülyének kell hozzá lenni, akkor is. Csak remélni lehet, hogy egyszer nagyon elszégyellik magukat.

Ám térjünk vissza Nagy Imréhez, mert mostanában ő a soros.

Már Hollik, ez a nyavalyás senki is rajta köszörülte a nyelvét, mondván:

Mi a baja az ellenzéknek egy olyan emlékmű visszaállításával, amely a kommunista erőszak áldozatainak állít emléket? – tette fel a kérdést a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Hollik István kormányszóvivő. A politikus emlékeztetett, Nagy Imre megrögzött kommunista volt, aki végül életét adta a hazájáért, utóbbi tiszteletre méltó, előbbit relativizálni viszont bűn.

Röhejes és gyalázatos bűn

Így tesz igazságot a „kormány” ügyeletes senkije, véletlenül éppen a prostisrácokban

(Egyébként hosszan tudnám sorolni, nekem mi bajom van az „emlékművükkel”, de csak annyit: klerikálfasiszta (ha jobban tetszik: keresztény kurzusos) hazugság és esztétikailag értékelhetetlen ocsmányság. „Visszaállítani”, azaz újra elkészíteni nagyjából ugyanolyan röhejes és gyalázatos bűn, mint Nagy Imre szobrának ellopása. Nagy Imre pedig – legalábbis nagyon remélem – hamarosan visszakerül az őt megillető helyre.)

S miközben itthon a slepp Nagy Imrét gyalázza, a Kedves Vezér egy brazíliai fasiszta barom – történetesen az ország új elnöke – tiszteletére rendezett szeánszon „díszeleg”… Nagyon szereti az ilyesmit.

A terrormédia legocsmányabbja elszemtelenedik

Nagy Imre mocskolásában a prostisrácok viszi a prímet: cikkben és blogban egyaránt.

A terrormédia tán legocsmányabbja – bár annyira egyformák – elszemtelenedik. Azon „töpreng”, szabad-e „megbocsátani” Nagy Imrének, és „ismerteti” életútját, tudományos pályáját. Egy Sztálint dicsőítő mondatot emel ki – nem törődik azzal, hogy milyen volt a kor, amelyben általuk (is) nagyra becsült, de ki nem végzett emberek tömegével mondtak hasonlókat. Nem törődik azzal sem, hogy azok a nagyra becsült emberek szinte kivétel nélkül Nagy Imre hívei lettek, tőle vártak enyhülést, igazságot. És persze végképp nem törődik a bíróság előtt elmondott beszéddel, annak utolsó mondatával.

De nem fogom itt Nagy Imrét védeni: méltatlan dolog volna e senkik ellenében érdemeit sorolni.

Viszont ama blog egy mondatára visszatérek:

„…aki csak kicsit is ismeri a történelmet, tudja: a rendes kommunista oximoron, valaki vagy kommunista, vagy rendes ember.”

Jöhetett volna akár az a „Szolzsenyicin-idézet” is, amelynek eredetijét, ha jól tudom, mindeddig nem sikerült föltalálni – de mindegy is. Csak azért sem fogok itt és most „rendes kommunista embereket” fölsorolni: azt remélem, e mondat bárgyúsága vagy éppen célzatos gonoszsága amúgy is nyilvánvaló.

Nincs a fasizmusnak emberséges eszmei változata

Mindenesetre ha kicsit belegondolunk, akkor világossá válik a kommunizmus és a fasizmus, a nácizmus közötti – szerintem egyáltalán nem lényegtelen – különbség: a kommunista szembefordulhat pártjával, mégpedig az eszmére hivatkozva: arra, hogy éppen ő képviseli a humanistának gondolt kommunista értékeket. Más kérdés, hogy ha ezt megteszi, így vagy úgy, de általában áldozata lesz hatalmon lévő pártjának…

A fasisztával, nácival ilyesmi egyszerűen nem fordulhat, nem is fordult elő. Nincs a fasizmusnak, nácizmusnak olyan eszmei változata, amely emberségesnek volna gondolható; amelynek nevében lázadni lehetne a szennyes gyakorlat ellen. Nem tudok például fasiszta, náci Nagy Imréről és Dubcekről sem.

A mondat helyesen tehát így hangzik: „aki kicsit is ismeri a történelmet, tudja: a rendes fasiszta/náci oximoron, valaki vagy fasiszta, náci, vagy rendes ember.”

Más kérdés, hogy az oximoron olyan retorikai-stilisztikai alakzat, amely gyakran egymásnak ellentmondó dolgokat foglal szoros egységbe  (a távol közelében; édes mostoha) – márpedig a fasiszta, náci és a rendes ember között nem teremthető szoros egység…

Bunkó, hazug, gyalázkodó

S miközben Orbán Brazíliában mulatott, a CÖF-CÖKA is megszólalt: nyílt levelet írt Sargentininek. A levél olyan, amilyen: bunkó, hazug, gyalázkodó – önmagát minősíti. Természetesen nem nélkülözi a stupid-aljas sorosozó-zsidózást sem. Van azonban egy mondata, amely jelen témánkhoz illik, és egészen fölháborítónak mondanám, ha nem tudnám, miféle banda is a CÖF-CÖKA. Íme a mondat:

Nagy Imre híres szavait ideidézve: „azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt”. 

A prostisrácok eredeti címével is utal 56-ra – abszolút jogosulatlanul és röhejesen. A lap 56-ból legföljebb a lincselések hagyományához kapcsolódik. E levélben pedig a CÖF hivatkozik Nagy Imrére – szánalmasan hazug módon.

A „kormány” régóta játssza ezt, és sajnálatos sikerrel: terrormédia-birodalmában terjeszti a maga nyilvánosan csak ritkán megfogalmazott üzeneteit. A zsidózás például Európában nyers, vad voltában vállalhatatlan. De a sunyi uszítás, gyalázkodás, a hihetetlen primitívséggel, már csak egy-egy szóval, félmondattal, de naponta vagy tucatszor  űzött sorosozás azonban hat. S ezt folyamatosan és abszolút tudatosan műveli. Közben undorító cinizmussal, képmutatással zéró toleranciát hazudik.

És Soros  soros  lehet itt mindenki!

Olyan régóta és olyan következetesen, szervezetten műveli ezt, hogy ellenfeleinek sokáig a torkára forrt a szó. Mostanában azonban mintha találna szavakat – nem mindig szépeket, de az undort jól kifejezőket.

Elegünk van. Nem kell a ti maffiafasiszta „rendetek, haladásotok”…

Kapcsolódó

1956: „Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!” és ma?

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük