1939-ben szeptember elsején indult meg a náci Németország hadi gépezete, hogy megsemmisítse Lengyelországot. Ettől a naptól számítjuk a második világháború kirobbanását.


Kína akkor már évek óta küzdött a japánok ellen. A lengyelek megtámadása után hadat üzent Nagy-Britannia és Franciaország, a Szovjetunió pedig eleinte Hitler oldalán kapcsolódott be a rablóháborúba. Csak Adolf mohósága sodorta 1941-ben Sztálint az antifasiszta szövetség oldalára.

Újra sötét felhők gyülekeznek

2018-ban aktuálisabb az emlékezés, mint 1945 óta bármikor. Mintha nem tanultunk volna több tízmillió ember halálából. Sokáig úgy látszott, az európai demokráciák örökre megértették, micsoda borzasztó ragály a nacionalista gyűlölködés és a rasszizmus.

A hajdani tengelyhatalmak egyikét, Olaszországot egyre nagyobb aggodalommal figyelhetjük – és sajnos Németország, amelynek társadalma hosszú utat tett meg a felelősség elvállalásáig és a múlttal való szembenézésig, éppen ezekben a napokban mutatja annak jeleit, hogy egyre többen akarják elfelejteni a nehéz tanulságokat.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy Magyarország illiebrális rezsimje megint a rossz oldalon vitézkedik…

Az évfordulón az Alekszandrov együttes és Gyina Garipova előadásában ajánljuk a Slaviankát, a frontra induló férfiak búcsúját otthon hagyott feleségüktől, anyjuktól, lányuktól, szerelmüktől.

https://www.youtube.com/watch?v=z1Rs7Yw3vUc&vl=hu

Itt és most

A holokauszt első tömegmészárlása napján tartanak Horthy-emléknapot, fideszes felszólalókkal

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét