Néha érdemes megállni, és minden látszólagos apropó nélkül emlékezni, emlékeztetni. Sugár Kata 1910. szeptember 3-án Kalmár Katalin Ágnesként született Szegeden, jómódú erdélyi zsidó földbirtokos családba. Apja a Temesvárhoz közel fekvő Valkányban volt uradalmi gazdatiszt.

Apja féltette a pórnép befolyásától és – hogy lányát elszigetelje a baloldali társaságtól, akikkel Temesváron barátkozott – az előkelő pesti Förstner Intézetbe küldte tanulni. A fiatal lányban itt még jobban megerősödött a baloldali befolyás, amikor összebarátkozott a nagy műveltségű kommunista fizika-matematika tanárnővel, Bauer Irénnel. A szociális problémák átérzése, segítőkészsége először romantikus formában jutott kifejezésre, barátnőjével az intézetből kiszökve meleg ruháikat szétosztogatták a rászorulók között.

Kata Bauer Irén révén ismerte meg Dési Huber Istvánt és feleségét, s rajtuk keresztül a Mentor könyvkereskedés baráti körét, köztük későbbi férjét, Sugár Andor festőművészt.

A modern, haladó szellemű irodalmat árusító könyvesbolt az Andrássy úton egyben afféle klub, a baloldali fiatal értelmiség találkozóhelye volt, ahol a hátsó helyiségben előadásokat, vitaesteket tartottak, kisebb kiállításokat rendeztek.

A Mentorban értesülve József Attila nehéz anyagi helyzetéről, verseskötete több példányát átvette eladásra. Birtokukra szerette volna nyárra meghívni a költőt, de ettől konzervatív szemléletű apja eltiltotta.

Sugár Andor tagja volt a Fotómontázs csoportnak, melyben többek között Bass Tibor és Révai Dezső fotográfusokkal dolgozott együtt. A közösen megbeszélt képi ötletek alapján készült fotográfiákat rajzzal és szöveggel egészítették ki, és ezeket a montázsokat illegális röplapokon terjesztették. Talán ez a montázsokkal kapcsolatos tevékenység is közrejátszhatott Sugár Kata fényképezés felé forduló érdeklődésében.

Még amatőr felvételeket sem készített azelőtt, hogy 1935 körül sógora, Dési Huber István beajánlotta tanulónak Reismann Marian fotóműtermébe, addig a családi képeket is férje fotózta.

Reismann Marian:

“Sugár Kata volt az egyetlen ember az életemben, aki úgy fényképezett, hogy teljesen beleélte magát abba az emberbe, tájba, történésbe, amit látott. Ő megszűnt, és csak az létezett.”

Kata különösen Langer Klárával barátkozott össze, később is sokat jártak együtt dolgozni, elsőként együtt mentek Nógrádba falvakat fényképezni, majd bebarangolták az országot, Erdélyt.

Sugár Kata sokat bolyongott az országban,

a Teleki tér emberpiacától a falvak, tanyák lakóinak világáig. Ugyanaz a témakör foglalkoztatta, bármerre járt, az országot járva, vagy olaszországi vándorútjain, Nógrád megyében a népviseletet, a paraszti hagyományokat ma is őrző Hollókőn, vagy a bányásztelepüléseken, vagy a pesti Duna-parton: a parasztok és munkások hétköznapi életét, szociális problémáit fényképezte.

A perifériára szorult emberek számos típusát örökítette meg, nincsteleneket, hajléktalanokat, munkanélkülieket, a Teleki tér munkára váró kubikusait. Életművében a parasztokról, munkásokról készült portrék foglalják el a legnagyobb teret.

Parti Szilvia írta:

“„Művészetét leginkább az ’ösztönösséggel’ jellemezhetnénk. … Az öntudatos, vagy félszeg tekintetek, az összezárt vagy mosolygós ajkak, a barázdált arcok mind egy-egy sorsot rejtenek, s mélységekről árulkodnak. A balladákba illő, sötét kendőkbe burkolt parasztasszony-fejek drámai erőt sugároznak.”

Képei egy része képeslappá változott

Apja halála után az Erdélyben maradt vagyonból Katát teljesen kiforgatták, életének utolsó éveiben szűkös körülmények között élt. Addig a fényképezést nem megélhetés céljából űzte. Néhány alkalommal vállalt fotós megbízást pénzkereset céljából, de szívesen csak óvodásokat, vagy a baráti kör gyermekeit fényképezte. Esküvőkön, ünnepségeken is fotózott, de ezek a munkák – bár a mesterség követelményeinek megfelelve tisztességesen megcsinálta ezeket – nem igazán sikerültek, nem elégítették ki a megrendelők elvárásait.

Fényképei olykor megjelentek a korabeli képeslapokban, a Pesti Napló Képes Mellékletében, A képben, a Magyar Nemzet mellékletében, a Szellemi Honvédelem Naptárában, a Pester Lloydban, sőt, még az idilli, népies jeleneteket, pozitív hangulatú képeket kedvelő, konzervatív szemléletű divatos képes hetilapban, az Új Időkben is 13 képét, köztük két címlapot is közöltek 1940-42 között Sugár Katától.

A tragikus vég

Fotográfusi pályája hét-nyolc év után tragikusan félbeszakadt, idegrendszere súlyosan megbetegedett, pszichoanalízisre járt, többször kezelték kórházban. Életének utolsó éveiben már súlyos beteg volt, tehát alig 8 év eredménye mindazon fénykép, ami megmaradt tőle. Fotóanyagának javát 1936 és 1941 között készítette.

Pszichés állapota súlyosbodott, ennek következményeként 1941-re házassága is megromlott, férje elköltözött. 1943-ban egészségi állapota válságosra fordult, több öngyilkossági kísérlete volt. Saját művészetének értékével kapcsolatban is teljesen elbizonytalanodott, az utolsó, végzetes alkalom előtt munkássága nagy részét megsemmisítette. 1943. december 22-én halt meg Budapesten.

Sugár Kata

 

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here