Szilágyi György, a Jobbik szóvivője a hét elején jelentette be, hogy a párt visszahívja Sneider Tamást, a párt volt elnökét, a 2014 óta betöltött parlamenti alelnöki tisztségéből  és helyére Balczó Zoltánt jelölik.

Ember és feladat

A történet talán senkinek nem tűnik fel, ha az indoklás nem sikerült volna nagyon is mondvacsináltnak, hiszen azt közölték a nyilvánossággal, hogy a döntés “nem személyről, hanem feladatról szól”, hiszen minden posztra megpróbálják a legmegfelelőbb személyt állítani. Ha ez igaz, akkor a párt és annak mindenkori vezetése hat év alatt nem vette észre a Sneider alkalmatlanságát.

Sneider nem mond le

Az alelnök egy facebook posztban reagált arra, hogy pártja vezetése menesztené:

“Ha a frakció ki is zár a soraiból, akkor sem lépek ki a pártból. Ezért a pártért, ezért a közösségért én már rengeteget dolgoztam, rengeteg áldozatot hoztam, rengeteg jogos és jogtalan támadást elviseltem. Én úgy érzem, hogy tettem már le annyit a képviselői munkámmal is az asztalra, amiért cserébe a minimum, amit megérdemlek, hogy ne kelljen csöndben elballagnom, amikor már nincs rám égető szüksége a jelenlegi elnökségnek.”

A továbbiakban arról ír a politikus, hogy  bízik abban, hogy “a frakció elnöksége nem süllyed arra a szintre, hogy a házelnökkel kezdjen el kooperálni” eltávolítása érdekében.
Végezetül ismét ráerősít a poszt valódi mondandójára:

“Magamtól pedig – ahogy azt már korábban is leszögeztem – nem mondok le, hiszen a munkámat minőségi kritikával nem illették.”

Ami kintről nézve cicaharcnak tűnik az a párton belül élet-halál háború lehet. A Jobbik volt elnökének visszahívási kísérletéről a több mint hat éve viselt parlamenti pozíciójából, valódi oka ismeretlen. Ma csak az tűnik biztosnak, hogy a hivatalos indok alighanem nem más mint valamiféle sutára sikerült  paraván az igazság előtt.

csütörtök

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét