A felkelt nemzet egykor azt kiáltotta: „Szabadítsuk ki Táncsics Mihályt!” Mi legalább otthonról kiabáljuk, teli torokból: „Szabadítsák ki Semjén Zsoltot!” Ahogy ifjúkorom indulójában: „Érctorkok harsogva zúgják a szélnek!” Az is valami szabadítással és áprilissal volt kapcsolatos. Legyen újra április 4. a felszabadulás ünnepe, szabadítsuk ki Semjén Zsoltot!

Hát látta valaki őt azóta, hogy beadta törvényjavaslatát?

Vagy hallottunk tőle egyetlen szó magyarázatot arról, hogy mégis, ezt hogy tetszett gondolni? Még akkor sem szólalt meg, amikor Gulyás miniszterrel visszacsináltatták a dolgot. Pedig az mégiscsak szóra érdemes, ha a miniszterelnök helyettesének indítványát épp a miniszterelnökséget irányító miniszterrel semmisíttetik meg! Fel sem merült, hogy legalább egy kicsit távolabbi személy, mondjuk egy fideszes honatya jegyezze a módosítást. Úgy látszik, bennük sem lehet bízni: ha valakinek a kormánypártból kezébe kerül egy „Országgyűlés” fejlécű papír, kiszámíthatatlanná válik, és bármi őrületet képes ráírni. Nekem eddig is volt egy ilyen érzésem, de úgy látszik, ők is tudják.

Nincs más magyarázat: Semjént fogva tartják.

Talán ugyanott, ahol eddig Ádert, bár őt legalább egy kicsit kiengedték, hogy aláírhassa a felhatalmazási törvényt. Azt mondják, bármit megtesz az ember, csak eresszék ki a magánzárkából. Semjén hiánya még jobban fáj. Szerintem Orbánnak is. Helyettese nélkül félkarú óriás. Mondta is pénteken a rádióban, hogy a további kijárási korlátozás ügyében „nem látok világosan”, ami persze bármiről legyen szó, szinte lehetetlen. Kifejtette:

„Az én mottóm, hogy egyedül sohasem lehetek elég okos” (ugyan már, miniszterelnök úr!), „folyamatosan be kell vonni intellektuális energiákat”.

Na ez az. Ez hiányozhat Semjén nélkül. Az intellektuális energia. Jó, ne lovagoljanak a szavakon, mindenesetre valamilyen energia. Most volna erre a hazának igazán szüksége, amikor támadásra készülünk. A kormányfő ezt is bejelentette: „mi nem meghátrálni akarunk a válság elől, és nem védekezni akarunk, hanem támadni!” Hát, nem lennék a válság helyében.

Igaz, a segítségre szorulók helyében sem,

mert azt is megtudtuk:

„hogy ajándékként pénzhez juthasson egy közösség, olyat még a világ nem látott”,

egyébként is,

„a segély alamizsna, leépültség, függőség, kuncsorgó élet”.

Semjént már csak azért is ki kellene szabadítani, hogy választ adhasson a mardosó kérdésre: akkor miért alázza meg előterjesztésében a Schmidt Mária-féle alapítványt két értékes ingatlan ingyen ajándékával? Amit Gulyás miniszter sem korrigált, ahogy a Városliget kormányzati annektálását sem.

Mire ment volna Hunyadi Kapisztrán nélkül, kérdem én!

Miként Kapisztrán csapkodta fejbe az ellent hatalmas fakeresztjével, úgy akarta új eszközökkel Semjén indítványa leküzdeni a járványt. Nyilvánvaló: ha a kormányközeli körök még több budai villához jutnak, az a vírust harcképtelenné teszi. Talán megpukkad irigységében, vagy ilyesmi. Amúgy is kiszámíthatatlanul viselkedik. Ki tudja, lehet, hogy a Városligetben fészkel, ezért kellett akár hazudós szerepbe hozni a miniszterelnököt, aki korábban megígérte:

„Magyarország kormánya nem kíván olyan fejlesztéseket végrehajtani Budapesten, amit Budapest vezetői nem akarnak”.

Most meg ugyebár érvénytelenítenék a főváros Ligetre vonatkozó változtatási tilalmát. Az lehet a dolog mögött, hogy rájöttek: ha gyógyszer nincs, a vírust legjobban a térkövezés irtja. Ezt az élő szervezet általában nehezen viseli, én is így vagyok vele. Vagy minket tesztelnek, ha már annyira akartuk. A vírustesztre ugyan nem, de erre van megfelelő eszköz.

A nemváltó műtétek és a járvány közötti összefüggést sajnos nem látom ennyire tisztán

Ha Semjén kiszabadul, biztosan ezt is megvilágítja. Addig magunkra vagyunk utalva. Máris sokféle magyarázat terjed a polgármesterek lefokozásának visszaszívása körül. Hogy eredetileg miért tervezték, az világos. Az önkormányzatiságot a rezsim általában veszélyesebbnek tartja, mint a bubópestist, hogy járványokhoz illő hasonlatot mondjunk. A gyors rükverc okait nehezebb megfejteni. Igaz lehet, hogy fideszes polgármesterek is hörögni kezdtek, ahogy az is, hogy ezzel a cirkusszal akarták elfedni a tervezet egyéb disznóságait, pl. a Városligetre vonatkozót. (És tényleg, mintha ezen máris kevesebben háborognának.)

Egy szociális szakember szerint viszont rájöhettek:

mégis jobb, ha a bontakozó szociális krízis nem rájuk, hanem a polgármesterekre dől rá. Dörömböljenek az ő ajtajukon a segítségért, és ne a kormányt okolják az eddig elmaradt lépésekért. De isten ments, hogy rémhírt terjesszek! Tisztelt bíróság, ott kezdődik, hogy a miniszterelnökhelyettes eltűnése sokak szemében nem olyan rémes hír, nekik sok minden kéne, ám nem annyira Semjén. Én is csak dúdolgatom magamban Zorán régi dalát:

„Néha, mikor nyomaszt már az elégedettség,/ Sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még”.

Zorán válasza teljesen helyes:

„Néhány újabb sikerlista szintén kéne még”.

Mellé Semjén mosolya, ahogy a kormányfő oldalán átszellemülten bólogat hozzá. Anélkül nem az igazi.

(A cikk eredetileg a Népszavában jelent meg, amit a szerző engedélyével közlünk.)

figyu

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét