Banánköztársaság
Ahol szabadság, elfogadás stb. uralkodik, ott az emberek jobban érzik magukat, boldogabban élnek
Ez lenne az ellen-narratíva legfontosabb pillére,
innen már többfelé ágazhat el a dolog. Lehet azt mondani, hogy az értékeket nem a légbőlkapott “emberi természetre”, hanem mondjuk valláserkölcsi alapokra kell alapozni. Nekem ez annyira nem jönne be, de sokaknak biztos igen. (Lábjegyzet: nekem azért nem jön be, mert akármelyik szent szöveget nézem, úgy látom, hogy abból különböző exegéták teljesen eltérő értékeket olvasnak ki.) Vagy lehet utilitárius (hasznosság, a szerk.) megalapozással próbálkozni. Ebben én több perspektívát látok, mert talán lehet bizonyítékokat találni arra, hogy az olyan közösségekben, ahol szabadság, elfogadás stb. uralkodik, ott az emberek jobban érzik magukat, boldogabban élnek. Akárhogy legyen is, ellen-narratívára szükség lenne. Persze annak sem a nagyközönség lenne a fogyasztója, de előfeltétele lenne annak, hogy belőle politikusok (legyenek azok többé vagy kevésbé populisták, többé vagy kevésbé ellenszenvesek), illetve az ő PR-os segítőik, konkrét szlogeneket, programokat, miegymást alkothassanak.
