Barátaim, be kell vallanom valamit: elegem van magamból, és mindabból, amit veletek és Magyarországgal tettem. Elegem van mindenből. A legszívesebben visszacsinálnám az egészet, visszaszuszakolnám a szellememet a palackba, és lennék újból az, aki valaha voltam.

Pontosabban az, akinek egykor mutattam magam.

Romlott és korrupt országot építettem nektek, és most már, ha akarnám, akkor sem tudnám visszacsinálni. Bebetonoztam a hatalmamat, mamelukokat neveztem ki minden posztra, és a rendszer már magától működik. Sőt. Valójában csak magától működik, beavatkozni lehetetlen. Egyre félelmetesebb és visszataszítóbb lett minden.

- Hirdetés -

Pedig, én nem ezt akartam. Jó akartam lenni hozzátok, adni nektek. Megsimogatni a fejeteket, hátba veregetni titeket, a vállatokat lapogatni.

Azt szerettem volna, hogy szeressetek. Jobb országot akartam nektek, szebb jövőt.

Most meg itt állok előttetek, a magam egyszerű, nemzeti szotyialista valójában. Egyre többen tudjátok, hogy milyen vagyok. Én is tudom, és ezért félek magamtól: fogalmam sincs, mire lehetek még képes. Már nélkülem, akár az akaratom ellenére is működik a rendszer, önjáróvá vált a nemzeti együttműködés. Leépítettem a jogrendet – biztosan nektek is feltűnt, hogy ebben az országban csak a kormány kérdéséről lehet népszavazást tartani.

Az ellenzék gyenge és megosztott, szóra sem érdemes. Ez is nekem köszönhető. Pedig én nem ezt akartam, ismertek engem. Harcolni szerettem világéletemben, igazi küzdők ellen izmozni. Most meg, amikor mindezt már visszacsinálnám, nem tudom.

Már nem vagyok ura annak, amit létrehoztam, nem tudok parancsolni a magam kreálta teremtménynek.
Ne mondjátok, hogy megőrültem. Néha tényleg úgy tánik, de ez csak a látszat. Jól vagyok. Fel tudom fogni, hogy mit tettem, tudom, hogy én vagyok a felelős, és ezért szorongok, amennyire csak lehet.

Tegyetek végre valamit velem, barátaim!

A rendszer mára olyan lett, hogy törvényes úton nem vagyok leváltható. De ez már nem én vagyok emberek, nem az, akit láttok. Amikor a tükörbe nézzek, magam is megijedek. Tudom, a sajátjaim fognak innen eltakarítani, amikor majd elérkezettnek látják az időt. Nem lesz jó az senkinek, sem nekem, sem az országnak, mert akik majd utánam jönnek, még nálam is könyörtelenebbek lesznek.

Én nem vagyok könyörtelen barátaim, sem diktátor. Csak egy szerencsétlen, megtört labdarúgó vagyok, akinek nem sikerült valóra váltania álmait. Nem lehettem valódi focista, csak miniszterelnök.

Takarítsatok el engem, barátaim, szabaduljatok meg a gonosztól!

Ezennel felmondok Orbán Viktor Mihálynak!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét