B. Zs., a Fidesz 5. számú tagkönyvének birtokosa, jobbmenetes agitpropos és a toleranciájáról, meg a gimnazista proletár lányok iránti „nagyrabecsüléséről” elhíresült, cizelláltan finom modorú pártállami szócső – akinek a nevét még mindig nem vagyok hajlandó leírni – a bíróság ellene hozott ítélete után nagy garral bejelentette, hogy
B. Zs., a Fidesz 5. számú tagkönyvének birtokosa, jobbmenetes agitpropos és a toleranciájáról, meg a gimnazista proletár lányok iránti „nagyrabecsüléséről” elhíresült, cizelláltan finom modorú pártállami szócső – akinek a nevét még mindig nem vagyok hajlandó leírni – a bíróság ellene hozott ítélete után nagy garral bejelentette, hogy
„Hadházynak 5 forintosokban fogom kifizetni a 300 ezer forintot. Egy szép nagy zsákban fogom tanúk jelenlétében behajítani a kertjébe, szedegesse csak össze szorgalmasan, és vegyen zoknit a büdös lábára”.
Kifúrja az oldalamat a kíváncsiság…
Ha Hadházy perverz éjszakai MTVA-s kamerázásából – mert álmában is rögzítették a képviselő minden rezzenését – ki is derült, (mi több, az M1-es karaktergyilok nyilvános részévé vált) hogy lyukas a zoknija, ugyan mégis: miből jutott B. Zs. arra következtetésre, hogy büdös a honatya lába?
Nemcsak a lyukas zokni látszott a felvételen, de a lábszag is? Netán a buzgó operatőr szimatmintát is rögzített és eljuttatta a vezérmegmondónak? Vagy míg Hadházy szendergett, B. Zs. suttyomban odalopódzott és megszagolta a képviselő lábát?
Egyébként is eléggé fantáziátlannak és gyatrán kalkulálónak tűnik B. Zs. – már az ötletei alapján. Az index számítása szerint
„a 60 ezer ötforintossal megtömött, szép kis zsák 252 kilót nyomna”.
Új – háromszáz kisebb pénzes zacskós – elképzelésének pedig már se íze, se bűze. Hatástalan. Bakfitty. Háromszáz aprópénzes stanicli elhajigálásának a propagandaértéke soha nem fog felérni egyetlen igazi, puffanós-szétszóródós pénzeszsákos dobáséval.
Ha B. Zs. az eredetileg tervbe vett, demonstratív „nagy dobás” ügyében
ezek helyett úgy döntött volna, hogy inkább „nagyvonalúan” ő vesz Hadházynak 300 pár, ezerforintos, jobbféle zoknit, és azt hajítja be tanúk jelenlétében a lealázásra kiszemelt képviselő kertjébe, akkor jobban járhatna. Tán leizzad, de megússza egy dezodorálással, és nem csinálja össze magát az erőlködéstől már a pakk felemelése, illetve a próbálkozás pillanatában… Igaz, a „segítőkész” megoldás sem teljesen kockázatmentes.
Mert mi van, ha a honatya egy „köszönöm” kíséretében, mosolyogva elfogadja a zoknis jóvátételt?… Biz’, akkor fuccs a performansznak. Ám egy ilyen felsülés azért mégsem szaglik annyira, mint az eredeti ötlet kínos következménye. Jobban lehet kijönni belőle, na…
Ennyit a nagy dobásokról és főképp: a velük járó, vélelmezhető szagokról.
Üknagyanyám amúgy valószínűleg repülősót tartott volna B. Zs. orra alá. Úgy tartotta, a szalalkáli még az elaléltakat is rögvest eszméletre téríti. Ha meg az sem hat, akkor talán már nem is élnek…
