Connect with us

Kultúra

Szamárköhögés és Szerencsés Dániel

Megosztás

A magyar filmművészet talán soha sem foglalkozott annyit történelmi eseménnyel, mint az 1956-os forradalommal, annak eseményeivel, előzményeivel és következményeivel.Az ünnepi hosszú hétvégén a Filmarchívum Vimeo csatornáján három 56-os film szabadon megtekinthető.

Megosztás

A magyar filmművészet talán soha sem foglalkozott annyit történelmi eseménnyel, mint az 1956-os forradalommal, annak eseményeivel, előzményeivel és következményeivel.Az ünnepi hosszú hétvégén a Filmarchívum Vimeo csatornáján három 56-os film szabadon megtekinthető.

A kínálat naponta bővül

Szerencsés Dániel (Sándor Pál, 1982)
Sándor Pál október 19-én ünnepelte 79. születésnapját és jelenleg Szabó István legújabb filmjén dolgozik producerként.

„A film a tipikus 1956-os konfliktus, a „menni vagy maradni” kérdése köré szerveződik. A forradalom leverése után, 1956 decemberében a nyugati határ felé utazó, majd Ausztriába embercsempészek segítségével átszökő emberek tömegének állít emléket a film (mintegy 200 000 ember emigrált nyugatra az országból a forradalom leverése után), felvillantva számos tipikus sorsot (volt ávós, gazdag nagypolgár, 56-os forradalmár, prostituált) az együtt menekülők közösségében. Közülük is kiemelkedik a két fiatal főhős, a nagykamasz címszereplő (Rudolf Péter) és valamivel idősebb, érettebb barátja, Angeli Gyuri (Zsótér Sándor) alakja. Szerencsés Dániel ideológiai ok és meggyőződés nélkül, érzelmeitől hajtva, szerelmét követve akarja elhagyni az országot, Angeli egészen más karakter, harcolt a forradalomban és a megtorlás elől menekül.” (Stőhr Lóránt, film.hu)

Szamárköhögés (Gárdos Péter, 1986)

„A Szamárköhögés máig nem múló frissességét garantáló unikuma, hogy a korszakban még kényes témának számító ’56-ot aprólékos történelmi hitelességgel, de a katonai-nagypolitikai történések szinte teljes kitakarásával ábrázolja: csak pár másodperces archív bevágásokon jelennek meg, melyek virazsírozott monokróm színvilága élénken elüt a többi felvételétől, s ezáltal mintegy zárójelbe kerülnek. A rendezőt aligha az opportunizmus vezérelte; én inkább egy szimpatikus és őszinte (kis)polgári történelemszemlélet megteremtésének célját sejtem megoldása mögött: olyan emberekről akar mesélni, akik nem mennek le az utcára, ha lőnek, és ijedten pislogva figyelik a hatalmasok szavait. Nem nagy egyéniségek ők, talán nyúlszívűek is, de emberségesek, és egy csepp vér sem tapad a kezükhöz: becsületes polgárok egy polgárellenes korból.” (Bella Tamás, Filmkultúra)

Kapcsolódó

Egy hatéves kislány emlékei 1956-ról: Babot babbal

Egy hatéves kislány emlékei 1956-ról (2.)

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük