Hétfő délután közzétettük Szanyi Tibor, az MSZP alelnöke pártja választmányának írt értékelését az EP választáson elért eredményről. Szanyi a dokumentumban senkit nem kímélve fejtette ki véleményét, ahogy arról a Városi Kurírnak beszélt is. A megjelenés után nem sokkal megérkezett az első reakció a debreceni MSZP egy prominensétől, Dr. Budácsik Lajostól, erre válaszolt most a címzett. Szerkesztőségünk továbbra is várja a párt vezetőitől a mezei párttagokig mindenki véleményét az MSZP jövőjéről.


Kedves Lajos!

Minthogy régóta és jól ismerjük egymást, engedd meg, hogy itt is tegeződjünk!

Vádolsz, hogy annak a közösségnek a kezébe adom a (te szavaid szerint) a ‘fekáliát’, amely engem oly sokszor felemelt. Sajnos hatalmasat tévedsz. Az a közösség, amely engem elindított és támogatott a politikai pályán, az egy egészen más embercsoport volt, mint az, amelyik ma az MSZP-t, illetve annak vezérkarát alkotja. Úgy is mondhatnám, hogy pártunk jelen kiterjedése csak töredéke vagy inkább árnyéka annak a gazdag gondolatközösségnek, amelynek tényleg hálával és köszönettel tartozom, s gondolom, bizalmukat meg is szolgáltam. Mindazonáltal annak a régi közösségnek a bő 90 %-a ma már máshol van (ha van), s itt adódik a dilemma, vajon ahhoz a többséghez legyek-e hű, amely engem felemelt, ám az MSZP-t elhagyták, vagy a maroknyi maradók vállán ülőkhöz? Döntésem világos: én a baloldali eszmékhez való hűséget választom.

Ám látod, sőt te magad mondod, hogy ennek a maradvány-csapatnak egyes tagjai még mindig abban érdekeltek, hogy a belső vívódásainkat kiteregessék. Lelkük rajta.

Viszont van egy jó és egy rossz hírem

A jó hír: jómagam soha nem rendelkeztem a párt anyagi vagy egyéb forrásainak a szikrája felett sem, onnan soha egy fillért ki nem vettem, de igen sok millió forintot fizettem bele abból a jövedelemből, amit te nekem tulajdonítasz. A Magyar Közlöny tanúsága szerint is mindig a befizetők élbolyában voltam, volt év hogy a legnagyobb!

A rossz hír: ilyen kevés szavazónk még soha az életben nem volt. Ha netán most mindet elveszítenénk, az is csak egy piciny hányada lenne annak, amennyit az évek során veszítettünk. Nyilván tetten érhető az én felelősségem is, de azt fel tudom mutatni, hogy 2006-ban, 2009-ben, 2012-ben, 2016-ban és 2018-ban, tehát legalább 5 alkalommal álltam a mindenkori közösségünk elé átfogó és írásos reformjavaslatokkal. Most is ez a szándékom, s nagy kár, hogy az MSZP bár szavakban általában balközépre, ám tettekben sohasem pozicionálta magát balra. Sőt, balra zárt és jobbra nyitott. Nem tartotta az aranyszabályt, hogy egy balközép párt jobbra zár és balra nyit.

Hogy veszem-e a kalapomat, az a közeljövő kérdése. Még adok egy utolsó esélyt annak, hogy ez a párt életjelet adjon magáról, de ha csak rongybabaként csapódik ide-oda más pártok kényére-kedvére, akkor bizony te is a redőnyt fogod húzni.

A régi barátsággal:
Tibor

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét