Sorting by

×

Szanyi Tibor: diplomák

Akárhogy is nézzük, jelenleg két jelölt van a köztársaságielnöki székbe. A hivatalos Novák Katalin és a népi Pál Éva. Novák Katalin a pénzzel kinevelt szuperelitet, Pál Éva pedig a mennyországot és a poklot megjárt önképző embert mintázza. Novák Katalin egy “közülük”, Pál Éva pedig egy “közülünk”.

Lazábban szólva,

még a magyar oktatási rendszerben sem találunk köztársaságielnök-képző szakot, tehát a végzettség kérdése ekként nem merül fel. Úgy persze igen, hogy az illetőnek 35 év felettinek kell lennie. E kívánalom elsődleges üzenete a tapasztalat, a bölcsesség tisztelete. Nos, az aranykalitkákban és miniszteri irodákban megszerezhető tapasztalat aligha mérhető az arénák és a kvázi csövesvilág választékához. Mégis, a legtöbb választópolgár, akinek pont a köztársaságielnök-választás során egy fikarcnyi lapot sem osztottak, alapból a diplomás, felékszerezett és elkényeztetett jelölt felé hajlik, s kész lelkiismeretlenül ledorongolni a nép leányát. Igen, itt is tetten érhető a legújabb nemzeti karakterünk, az abuzálásban való örömködés.

Pál Éva azonban képzett énekes

Kóbor Jánost sem a (nemlétező) zeneművészeti iskoláiért, hanem az életművéért szerettük. Ezzel szemben Pál Éva nem csupán tehetséggel, hanem oktatási háttérrel is bír a maga művészetében, még ha nem is zeneakadémiai szinten. Ám nagyon is van tudása, mint például Göncz Árpádnak a műfordításhoz, Schmitt Pálnak a sporthoz, avagy a többi elnökünknek a joghoz. Minden tudás hasznos, a köztársasági elnök esetében viszont semmilyen végzettségi kikötés nincs, ahogy az országgyűlési képviselők felé sem. Ezt a helyzetet úgy tudnám összefoglalni, hogy

az illetőnek legyen jelentősebb ismertsége, ami – ugye – a közbizalom alapja, és hihető részvétele az élet iskolájában. Semmi olyan értékeléssel nem találkozhattunk, amely szerint (bárhol a világon) az államfői kihívások szintjén jobban járnánk jogászprofesszorokkal, mint bárki mással.

Nos, a formális felsőfokú diploma iránt mégis nagy az igény,

gyakran olyan hatalmasságok esetében is, mint Bangóné Borbély Ildikó, avagy a rogáni keresztapa és kabinetfőnök, Nagy Ádám. Az ifjú szakember legalább annyit megtett az egyetemi papírjáért, hogy küldöncként használta a Végrehajtói Kar korrupt elnökét, aki így-úgy beregisztráltatta védencét az egyetemen, és igazoltatta a meg sem történt vizsgáit. A szabad megfogalmazásairól ismerhető képviselő hölgy viszont kevésbé bíbelődött a felsőfokú oktatási intézményi adminisztrációval, egyszerűen kikiáltott magának egy diplomát, és kész! (Ha hosszas keresgélés után mégiscsak találna valami használható dokumentumot, akkor már most megkövetem.)

Nekem – személy szerint – meglehetősen elegem van abból, amikor közbizalmat követelő emberek nem találják (meg a hivatkozott intézmény se) a végzettségüket igazoló papírjaikat, avagy plagizálnak, hamisítanak, egyszóval hazudnak. Mindkét politikai oldalon sajnos bőven volt/van belőlük.

Ebben a közegben talán kevésbé meglepő,

hogy a kétharmados hatalommal szemben a kihívó ellenzék nem nagyon talál magának (és a népnek) alternatív köztársaságielnök-jelöltet, de azt hazudja, hogy nem is akar ilyet állítani, hiszen bárki is vállalná, úgyse választanák meg. Az ilyen okoskodás mögött azonban leginkább az húzódik meg, hogy komoly ember nem hisz a kormányváltás sikerében. Ha hinne, akkor nem tartana a meghurcoltatástól, elvégre a vágyott új rezsim minden bizonnyal a bátorság szobrát mintázná belőle a gyáván megválasztott “last-minute” elnökkel szemben.

Márpedig, aki most vállalja a jelölést, az egyben azonnali erkölcsi győztes. Nagy kár, hogy a hivatásos ellenzék a hivatalos jelöltre csak fújni, az alternatív jelöltre pedig csak pfújolni képes. Saját ötlete pedig nincs.

Pál Éva a bátorságáért “honoris causa” diplomát érdemel. Pál Éva for President!

Kapcsolódó

Szanyi Tibor: diplomák

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.