Szegő Ágnes: gondolatok, emlékek Purim ünnepén

A Purim zsidóságunk örömünnepe, amelyet már évezredek óta tartunk minden év Ádár 14 és 15-én, annak emlékére, hogy a babiloni, fogságban (a perzsa birodalomban) élő zsidóság megmenekült a nagy veszedelemből. Ez évben Purim február 25. csütörtök estétől február 26. péntek estig tart-írja egy kisebb tanulmánynak is beilló cikkének bevezetősjébe Szegő Ágnes a vidéki zsidóság kutatója, az OR-ZSE könyvtárosa, egyetemi adjunktus, a kerekasztal-mp. hu blogon. 

Purimi emlékeim

Szép emlék gyerekkoromból a Purim ünnepe. Vidéki vallásos családban nőttem fel, ahol szüleim és a településen élő néhány zsidó család minden ünnepet, szombatot és egyebet megünnepelt. Az egyik legkedvesebb ünnep a Purim volt. Sajnos közös imádkozás (minjen, amihez tíz zsidó férfi kell) csak az őszi nagy ünnepeken jött össze, ezért ahogy a zsidó húsvét, a Pészach is családi ünnep volt, a Purim az örömről és az ajándékozásról szólt. Nagynéném, aki még régimódi háziasszony volt, imádott sütni-főzni, Purim előtt felverte a konyhát, sokféle süteményt sütöttünk. Érdekes módon a jellegzetes purimi süteményeket, a hámántáskát, vagy a flódnit nem ismertük, ezeket csak később kóstoltam meg. Viszont volt mindenféle linzer, torta, és nagyon lényeges volt, hogy ezek minél jobban nézzenek ki, mivel a több háziasszony előtt büszkélkedni akartak, hogy az ilyenkor szokásos „slach mónesz” hibátlan legyen. A sütemény kóstolót, mint a közösségben a legkisebb, én vittem el, szalvétába kötött tányéron az ott élő családoknak (Rubinstein, Róna, Szegedi, Engel), és nagyon örültem a viszonzásképpen kapott ajándékoknak. Még őrzöm, és unokáimnak mesélek azokból a szépen illusztrált mesekönyvekből, amelyeket ebből az alkalomból kaptam tőlük.

purim

Középiskolába az akkor egyetlen zsidó iskolába jártam, az Anna Frank Gimnáziumba

Ott már rendszeresen jártunk zsinagógába, péntek este az (akkor már inkább kollégiumként működő) árvaház zsinagógájába, ahol Dér rabbi tartotta a szertartást, szombat délelőttönként a Rabbiképző templomába, ahol Scheiber Sándor remek beszédeit hallgathattuk, és a ma is a világ több helyén működő, vagy már elhunyt rabbikkal is találkozhattunk (Schöner Alfréd, Landeszmann György, stb.)

Nagy élmény volt számunkra a Purimi színjáték, a hagyományos purimspiel. Remek gimnáziumi kórusunkkal is felléptünk, vidám purimi dalokat énekelve. Évente kétszer, tavasszal és télen, a Goldmark teremben rendeztek ünnepi bált, Hanuka és Purim alkalmából. Felléptünk, táncoltunk, a zsidó fiatalok számára ez ismerkedési lehetőséget is jelentett.

Később, amikor már ismét vidéken éltem, akkor Debrecenbe jártunk, a hitközségi ünnepségekre. A legkedvesebb emlékem, amikor egy kedves gyermekcsapat adta elő Eszter történetét. A főszereplő királynőt egy hat év körüli, éppen az elülső tejfogait elvesztett, gyönyörű kislány alakította.

A mostani Purimon csak zoomon, online lehetünk jelen

Mióta ismét Pesten élek, több zsinagógában vettem részt purimi rendezvényeken, az ünnep méltatása mellett vidám előadások színezték az ünnepet. 2020 márciusában még párommal együtt részt vettünk a Bálint Házban, a Szim Shalom közösség purimi ünnepén, felolvastuk héberül és magyarul az Eszter könyvét, és igyekeztünk az utolsó közös találkozáson némi jelmezbál hangulatot is kölcsönözni az együttlétnek.

A mostani Purimon csak zoomon, online lehetünk jelen, de nagyon reméljük, hogy egy év múlva, azonos létszámban, személyesen is ünnepelhetünk.

(Olvassa el a teljes cikket az eredeti megjelenés helyén a kerekasztal-mp.hu blogon!)

Kapcsolódó

 

Purim

Egy hozzászólás itt: “Szegő Ágnes: gondolatok, emlékek Purim ünnepén

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük