Csak itt, csak a hírlevélben: Szégyelljétek magatokat!

Akkora a sürgés-forgás, mintha valami gonosz manó elhitette volna a világ minden egyes vezetőjével, hogy szilveszterkor valóban vége az évnek, mindent le kell zárni és jön a tiszta lap.

Még időben szólok, nagyokosok!

Semminek nincs vége azon az éjfélen, az csak egy közmegegyezés, de hát épeszű pillanataitokban ezt ti is tudjátok, csak éppen beijedtetek, hogy a nép – tudjátok az “isten adta” – észreveszi, hogy idén egyetlen programotok volt: saját országaitok lakosságának megvezetése.

Most meg, mintha a homlokotokra csapva egyszerre kiáltottatok volna fel:

“Ne ba!!!!”.

Pedig de bizony, hogy ba.. méghozzá nagyon ba…, hiszen valamennyien ego-bajnokságot vívtatok az ügyben, hogy ki tud jobban és gonoszabbul uralkodni a szegényeken, a rászorulókon.

Mi magyarok az élbolyban végeztünk

Mi magyarok persze megint büszkék lehetünk, hiszen a mi Viktorunk az élbolyban végzett. Ő aztán tudja, mitől döglik a légy, na meg a menekültből átkeresztelt migráncs. Ha létezne az országok vezetőinek versenye és azon belül egy cinizmus-nagydíj, azt biztos hazahozná nekünk a szeretett vezető.

Trump ugyan már,csak kapkod és pötyögi a kis húsos ujjaival a Twittert, majd ahogy abbahagyja, el is felejti, mit írt. Így történhetett, hogy a világ előbb tudta, hogy nem találkozik Putyinnal, mint az érintett orosz medve maga. Persze Putyin is megéri a pénzét, hiszen nem úgy reagált, hogy “nahát”, hanem úgy, hogy jobb is így, legalább másokra több ideje jut.

Mindeközben a magyar parlament párhuzamosan vitázott arról, hogy lehetne pár fillér emeléssel mindjobban megalázni a szeretteiket otthon ápoló, nehéz sorsú embereket és ezzel párhuzamosan a csillagos égig kiterjeszteni a focisták, a nemzet falábú fiai javadalmazását és mindezt – ahogy mondani szokás – rózsaszín arccal.

Vörösre csak a mi arcunk vált: egyrészt a szégyentől, amit helyettük is-, másrészt a dühtől, amit miattuk éreztünk.

Ejnye fiúk, lányok!

Mit szól majd mindehhez az ostoba gonoszsághoz a jó öreg Mikulás, hogy az annyit ajnározott keresztény szimbólumotokat, a Jézuskát már ne is említsem?

Azért titokban meglesném, mire koccintotok szilveszterkor és csodálkoznék is persze azon, hogy nem akad meg a tokotokon a nedű.

 

Pálmai Tamás

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük