Sorting by

×

Székely Csaba: Megjelenni a Magyar Idők feketelistáján egzisztenciális vészhelyzet

Székely Csaba erdélyi drámaíró, nacionalista érzelmek kereszttüzébe került egy tavaly decemberi romániai premier miatt. A budapesti Radnóti Színházban a minap bemutatott legújabb színművében az egyetemes értékek helyét keresi az életünkben. Az alkotóval a Heti Világgazdaság készített interjút.

A tízparancsolat több évezredes vezérlő csillag,

amely megmutatta az embereknek, hogyan kell élni:

“Sokat beszélünk olyasmikről, hogy keresztény, meg nemzeti, meg liberális értékrend. Igazából nem is tudom, mit jelentenek. Leginkább üresen kongó, tartalom nélküli kifejezések, mindenki azt pakol bele, amit az érdeke megkíván. De vajon a tízparancsolat lehet-e általánosan érvényes erkölcsi útmutató? Hogyan állunk mi a parancsolatokkal? Mennyire vagyunk képesek betartani? “

Az alkotó úgy gondolja, hogy Jézus tanítása érvényes: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, és ne tedd mással azt, amit te nem szeretnél, hogy veled tegyenek:

“A kereszténység lényege ez, bár a tíz parancsolat egyike sem így szól. Azokból a legtöbb ember főleg a rövidebbeket próbálja betartani: “Ne ölj!” “Ne lopj!” Viszont van közöttük olyan amire nem vagy nagyon ritkán gondolunk. Az, hogy Isten nevét hiába a szádra ne vedd. Ha valaki rossz helyre született, és belecsúszik egy lefelé tartó spirálba, amiből lehetetlen kitörni, nem szánandó-e inkább, amikor fájdalmában hamisan esküszik Istenre? “

Morálisabbak vagyunk, mint gondolnánk

Az író szerint – legalábbis ő ebben hisz–sokkal morálisabbak vagyunk, mint gondolnánk:

“A televízióban vagy interneten leegyszerűsítő képet látunk a társadalom működéséről. A közszolgálatin a gonosz migránsok és a gonosz Soros állnak szemben a messianisztikus kormánnyal, az ellenzéki sajtóban pedig mindenki gazember, aki a hatalom körül felbukkan. Vannak élethelyzetek, amelyekre az emberek morálisan reagálnak. Mindenki mentőt hív, ha egy idős asszony összeesik mellette. Mégis, minél közelebb áll valaki a hatalomhoz, annál inkább elhomályosul benne a jóra való hajlam.”

Székely azt tapasztalja, Magyarországon öncenzúra működik, sokan félnek attól, nehogy olyasvalamit mondjanak, ami a hatalmat sérti, mert beindulhat ellenük a karaktergyilkos gépezet:

“Az alkotók ügyelnek rá, nehogy a liberálisként megbélyegzett oldalhoz kapcsolhassák őket. Megjelenni a Magyar Idők feketelistáján egzisztenciális vészhelyzet. Sokak szerint Magyarországon már a színház is egyre óvatosabb.”

Alföldi Róbert: a színházakban működik az öncenzúra

Botrány….

Kitért arra, miért lett botrány a december 1-jén, a sepsiszentgyörgyi román színházban bemutatott színdarabjából:

“Tudták, hogy nem kényelmesek és visszafogottak az írásaim, és ők éppen ezt várták. Itt ismét a plakáttal volt probléma: az előadás címe feltépett papírfecnik alatt rajzolódott ki, és az egyiken a magyar trikolór látszott. Ez váltotta ki a felháborodást, mit keres a magyar zászló a román nemzeti ünnepen? A bemutató estéjén a színház előtt megállt két busz, mintegy száz ember zászlókkal, népviseletben bevonult a színház előterébe, hazafias dalokat énekeltek és kerestek engem. Lincshangulat alakult ki, de kiszállt a csendőrség, kivezették őket, és a bemutató végül rendben lezajlott.”

A darab egy kis román faluban játszódik, a polgármester szeretne egy előadást rendezni, ahol eljátsszák az 1918. december 1-jei eseményeket a falu kultúrotthonának a színpadán. Rengeteg pénzt kapott az előadásra, de a nagy részét el akarja lopni:

“Egyébként pontosan ugyanúgy zajlik a korrupció, egymás kijátszása és hátba szúrása Romániában, mint Magyarországon. ” /………/ ” Groteszk volt a helyzet: az előadás témája megelevenedett az előtérben. Olyan volt, mint egy ráhangoló performance.”

Öncenzúra, vagy leszóltak…? “Gratulálok az A38-nak, süllyedjetek el.”

“…tányérjukon feltálalt húsdarab…”

Székely hangsúlyozta, egy máról szóló, kortárs darabról van szó. Az országot vezető politikai osztály úgy viszonyul a saját hazájához, mintha a tányérjukon feltálalt húsdarab lenne, amelyből bármikor bármennyit fogyaszthatnak büntetlenül:

“Ezt néhányan úgy értelmezték, hogy a magyarok majd kiharapják Romániából Erdélyt. Egy felhergelt kisebbség szeret mindenen megsértődni. A normális többség számára inkább kínosak ezek a hisztérikus nacionalista reakciók.”

A drámaíró úgy gondolja, a magyar -román viszonyban úgy lehetne oldani a feszültséget, ha mindkét fél elismerné a maga felelősségét. Magyarország sem ismert el bizonyos atrocitásokat és nem kért értük bocsánatot, de Románia sem:

“A romániai színházi munkáim, közszerepléseim, nyilatkozataim legfontosabb célja, hogy a román többség úgy fogadja el a magyar kisebbséget, hogy Erdély a mi közös országunk, mi itt vagyunk otthon. Akkor fognak megszűnni az ellentétek, ha a romániai magyarok pontosan ugyanúgy otthon érezhetik magukat, mint például a svédek Finnországban.”

Tarol a pitiség! – Újabb Gálvölgyi-fellépést mondtak vissza

átver

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.