Szénné trollkodott Fiala – avagy Don Quijote csatornabúcsúja

Fiala János, a “legközrádiósabb” magyar újságíró. Ő nem tud, de nem is akar más lenni, mint közrádiós, ám közben megtanult kereskedelmi rádiós műsort készíteni és ezzel már elő is állította saját barnad-jét, amit rajta kívül senki más nem művel, hiszen a többi kolléga vagy ilyen, vagy olyan típusú műsorban utazik. Fiala produktumát lehet szeretni, vagy nem szeretni egyetlen dolgot nem lehet, lefitymálva tudomásul sem venni. A rádiós újabb kitudja hányadik csatornától távozik éppen kedden. 

Kelj fel Jancsi! (már megint)

Az egykori Magyar Rádiós műsorvezető mindazt, amit a beszélgetős rádiózásról tudott, összegyúrta és folyamatos jelenlét mellett kialakította a saját testére szabott műsorát, a “Kelj fel Jancsit”, ami a reggeli rádiózás extra delikát terméke lett. Sokan vádolták Fialát azzal, hogy türelmetlen és az éppen aktuális hangulatai szabják meg a műsorhangját, pedig ez nem hiba volt, hanem erény. Nincs még egy olyan friss és akárcsak az élet olyan esetleges (tervezetten esetleges???) reggeli műsora, mint Fialáé. Nála mindenki megkapta azt a hideget-meleget, amit gondolt, de egy dologban kivételesen következetes volt: soha nem mondta azt, hogy így van és “nix ugribugri”. Minden mondatáról vállalta, hogy nagyon is személyes és talán éppen ezért kellett hosszabb rövidebb idő után mindenhonnan mennie, most éppen a Klubrádió frekvenciájára pályázó ATV-s Spirit FM-től.

<<FRISS HÍREINK!>>

Kínpadon

Nem tartozik ránk m,iért szakít a rádiós és a csatorna, biztos megvan annak az oka, ránk csak annyi tartozna, hogy ne hagyjuk széttrollkokni legalább az utolsó adást. Márpedig annak nagy az esélye figyelve azt a borzalmat, amit az utóbbi napokban a betelefonálók művelnek. Talán minden tizedik “megszólalás” szól emberi hangkészlettel, egyébként üvöltéstől a bégetésig minden hallható az éterben. Miért nem tudunk mi emberek embermódjára viselkedni?

Fiala meg csak ül és a rá nem igazán jellemző türelemmel viseli a történéseket, bár olykor egy-egy szemvillanása elárulja, hogy maga sem érti, mi történik, mi szükség erre, hiszen ő csak rendben meg akar felelni a szerződésének és kidolgozni a megállapodott időt. Egy szó mint száz, a rádiós, ahogy egyetlen közszereplő sem, nem tart igényt a sajnálatra, de a megbecsülés megjár neki.

Persze az is lehet, hogy most kerül igazán a helyére a műsor, hiszen az internetre költözik és ezzel megszűnik a kiszolgáltatottság a mindenkori csatorna-uraknak és mindent maga az alkotó hangolhat, szabhat sajátmagára és hallgatóira.